Ballagtak a nyolcadikosok
-
A diákhagyományokat
tovább ápolja várusunk iskolája is. Tulajdonképpen vége a tanévnek - a
többi tanulónak már csak a tanézvázó és bizonyÍtványosztás van hátra -
tehát többet tanulmányi szándékkal nem ülnek az oktatási intézmény padjaiba
a nyolcadikos nebulók. Elballagtak hát általuk, a 7. osztály által, és
az intézmény által szervezett szép ünnepség keretében.
Az események a kívülállók számára tulajdonképpen a hasonló rendezvények
menetrendje szerint alakult. Nem így a ballagóknak, szüleiknek, családtagjaiknak.
Tele izgalommal, örömmel vegyes szomorúsággal. Amint utoljára szólalt meg
a csengő, diáknóták dallamára, csinosan, virágosan, ajándékokkal elhalmozva
indultak el körbejárni a sokat koptatott épület termeit. Az út az iskola
előtti térre veuzetett, ahol ebben az esztendőben az egy ballagó osztály
tagjai sorakoztak fel. Kattogtak a fényképezőgépek, forogtak a kamerák.
A szervezők figyelmességét dicséri, hogy erre külön időt is biztosítottak,
így mindenki elkészíthette az évek, évtizedek múltán is kedves emlékfotókat,
és az ünnepség további részében nem zavarták az ihletett pillanatokat.
A Himnusz elhangzása után szavalatok, köszöntők, az alsótahozatosok kórusa
tette széppé az eseményt. Búcsúztak a hetedikesek, és elköszöntek a már
iskolapadból kinőtt diákok.
Az osztály ezévi vezetője, Belovai Gabriella mondott emlékező beszédet.
Itt is felidézte a táblán is olvasható veretes gondolatot, örökre megjegyzendő
intelemnek ajálva a diákságnak. "Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nékül
gondolhass a holnapra". Beszédében idézte Ancsel Éva ismert esszéjét a
harangöntés nehézségéről és felelősségéről, majd átadta a már befejezett
osztálynaplót az iskola igazgatójának.
Borosné Gellai Katalin átvéve az utolsó év sikereit (és sikertelenségeit
is) tartalmazó okmányt, majd - a jelenlévő polgármesterek köszöntése után
- a ballagó diákok osztályfőnökeinek mondott köszönetet, és egy-egy csokor
virággal üdvözöülte őket. Igen többes számban fogalmaztam, hiszen a felsőtagozat
első 3 esztendejében Partos Gáborné vezette az osztályt, ebben az évben
Belovai Gabriella vette át fiatalok felkészítését az életre. Mindkettőjüktől
búcsúzik az osztály is és mindkettőjüket joggal illették az elsimerő szavak.
Az intézmény énekkara emelte az esemény ünnepélyességét, majd az iskola
zászlaját a ballagó diákok két képviselője szalagjukkal pántlikázva átadta
az utódoknak, a most még hetedikeseknek.
Az igazgatói köszöntő sok tanáccsal látta el az útra indulókat, de feleleveníttte,
hogy nem volt olyan régen amikor még csöppségekként első osztályba láptek
a mostanra felnőtt fiatalok.
A búcsúztató szavak után a ballagó diákok is kórust alakítva énekszóval
búcsúztak. (Egyben alkalmat adva sokaknek egyféle osztálytabló fotó elkészítésére)
Aztán a dal lendületével a ballagtatók mindenkinek egy-egy légömböt adtak
át, és ezzel a tér közeppontja felé csoportosulva a zene elhalkuló utolsó
ritmusaira kivánságok sóhajával repítették fényes jövőt szimbolizáló ragyogó
ég felé. Azután végleg elcsendesedett az udvar, elmentek a szülők, vendégek.
Még egy közös alkalom az osztályban, s ki-ki a rengetek jókívánsággal,
virággal, ajándékkal családi körben ünnepli a fiúk lányok életének e fontos
állomását.
Képeink az esemény mozzanatait igyekeznek rögzíteni, de arra is törekedtünk,
hogy legalább egy-két képen minden elköszönő diák megtalálható legyen.
GiK
.
|
