|
Elballagtak nyolcadikosaink
Tegnap még bohókás jókedvről, afféle bolond ballagásról adtunk számot. Ma az igazi búcsú napja jött el a rétsági általános iskolában. Feldíszített termek, izgatottan ünneplősen gyülekező nyolcadikosok, akiket a 7. osztályosok is - mint ballagtatók - virágos termekkel vártak az utolsó vizitre. A hangulat ugyan feszült, de még nem látni az arcokon, hogy visszavonhatatlanul vége van a csodálatos diákéveknek az általánosban, hogy a közösség tagjai végképp másfele veszik útjukat. Ennek megéléséhez még el kell múlnia az ünnepi eseménynek, és a termek elhagyásával tudatosulnia kell, hogy tényleg nincs tovább. Aztán ahogy a sportban szokás mondani: "sírni csak a győztesnek szabad", a búcsúzú diákoknak sem szégyen. Hiszen győztek, életük egy fontos szakaszában álltak helyt eredményesen. Felcsendültek az ismert diákdalok "... tovább, tovább, ..." és az intézmény két nyolcadikos csoportja osztályfőnökeik vezetésével egymás válára tett kézzel alkotott láncban elindultak jelképesen végigjárni a termeket, az épületet. Majd az udvaron, a meghatott szülők, boldog hozzátartozók gyűrűjében vonultak a tér közepére. A Himnusz elhangzása után itt foglaltak helyet. Jó ötlet, szép kezdeményezés, és praktikus megoldás, hogy az intézmény vezetése figyelemmel volt arra, hogy a taulóknak nem könnyű végigállni majd egy órás szertartásosan kiszámított, pontosan lebonyolított nekik szóló eseménysort. Hát igen. A ballagás időjárási körülményei között két dolog van ami nem túl kedvelt. Az egyik, ha zuhog az eső, a másik, ha éget a nap. Kozötte alig volt alkalom. A kisebb rossz a kánikula, amiből mára ez jutott. Így hát a diákok székekre ülve fogadták a búcsúszókat, az alsó tagozatosok az árnyékba vonulhattak, a felsősök is lazábban helyezkedhettek el. Így ugyan nem olyan sarkos katonás fromát vett a tér emberekkel megtöltött látványa, de ezt senki nem bánja. A virágcsokrok is újmódiak. Gondolom sok-sok csokorral köszöntöttek mindenkit a szülők, hozzátartozók, de a tanulók, egy-egy ötletes egyencsokorral vonultak fel. A rózsák között osztálytársaik képei - és ki tudja talán emléksorok is - voltak egybekötve. Bizony az évekkel ezelőtti hatalmas virágdömping, ha a köszöntés kedves is, de terhet jelentett a gyerekeknek. Meg lehetett kapni a virágokat a tanteremben, vagy hivatalos részt követő családi összejöveteleken. Az események nagyrészt a megszokott rendben zajlottak. Igazán jól szerkesztett programban hangzottak el versek, köszöntések a hetedik osztályosktól, búcsúszavak a nyolcadikosktól, és az iskola énekkara is dallal ünnepelte az útra indulókat. Új elem, hogy ezennel a ballagó osztályok is egy-egy sláger hangjaival köszöntek el az ittmaradóktól, külön a 8.a, és külön a 8.b. (fotós szemmel is üdvözlendő az ötlet, hiszen így mód volt közös csoportkép megalkotására). Ugyancsak kedves újítás, hogy az osztályfőnökök is mondanak köszöntő szavakat, és egyben az igazgatónak átadják az osztálynaplót megőrzésre a jövőnek. Munkájukat az intézmény vezetője virágcsokorral köszönte meg. Az igazgatói beszéd - amit nem idéznénk, de az alul lévő linken meghallgatható - és a Szózat elhangzása után is várt meglepetés az összes jelenlévőre. Alsóbb osztályosoktól ki ki kapott egy könnyű gázzal töltött léggömböt, amit aztán kívánságukkal engedtek az űr felé. Reméljük, hogy megvalósul minden vágy, amit e szép gesztussal repítettek a végtelembe. Képeinkkel igyekeztünk megörökíteni a szép esemény minden pillanatát. Arra is törekedtünk, hogy lehetőleg mindenki megtalálja magát a sorok között, a közelebbi, távolabbi fényképeken. Aztán - hiszen a 21. század nemzedéke lép át a középiskolás életbe - lehet megosztani a közösségi oldalakon, megmutatni távoli ismerősöknek, barátoknak.
GiK - Foto GiK és V.J.
|
