Versünnep - képpel, dallal, poetikával, meglepetésekkel 
-
A mávelődési központban gyakorta megesik, hogy különleges eseményekhez szolgál helyszínül. Ha valamikor, hát most ismét egy olyan eseménynek lehettünk részesei, ami sehol máshol, sehol máskor nem volt, s lehet, hogy nem is lesz. A különféle művészeti ágak - alkotók, nézők, olvasók, előadók - találkozása történt tegnap este az intézmény társalgójában.
      Igen tegnap este. Kicsit le vagyunk maradva. Bizonyára megbocsájtják, hogy majd 20 óra késéssel jelenik csak meg a hír, de oly sok esemény történt városunkban, csak szépen sorjában ...
      Már a belépéskor furcsa izgalom fogta el a látogatót. Középen asztal két székkel, mit egy szimbolikus kávéházban. Aztán körben széksorok, mint ölelésre tárt karok fogaták a látogatót. A falakon különös grafikák. Páros képek mindegyik. Egy rajz, és egy kalligrafikus igényességgel leírt, lerajzolt vers szavai sorjáztak az üveglapok mögött. Mintha egy kiállításmegnyitóra jöttünk volna össze. De hiszen arra is. Versünnep a címe a programnak. Jó, jó, a vers - gondolom nem csak nekem - mindég ünnep, akármikor kerül kezembe, akármikor olvassa az ember. Hát a magyrázat egyszerűnek tűnik. A falakon Karaffa Gyula a - körünkben - ismert irodálmár másutt még meg nem jelent versei sorakoznak, Záhorszki Mónika képzőművészeti alkotásaiként és illusztrálásával.
      Az est hagyományosan kezdődött. Végh József igazgató köszöntötte a jelenlévőket, majd elsőként igen részletesen bemutatta Záhorszki Mónikát és munkásságát. Majd Karaffa Gyula következett, akit ugyan bemutatni nem szükségeltetett a helybélieknek, de újabb alkotásai okán mindenképpen kellett szólni, hiszen itt a művészeti ágak találkozásában az ő versei az ihletői a tollat rajzra vezető kezeknek, sőt a a muzsika dallamait "megszerző" előadónak is. (A bemutatás idézését mellőzném, de ha megkapom, ide mellékelve mindenki elolvashatja.)
      Aztán jöttek sorra a meglepetések. Nem csak a látogatóknak, hanem a szerzőknek is! Azt tudtuk, hogy ifj. Majnik László zenei közreműködése szinesíti az eseményt, azt azoban az iró-költő Karaffa Gyula sem tudta, és nem is sejtette, hogy a falon sorakozó versek néhány darabját adta elő Laci dallal, gitárhúrral, illetve szájharmonikával, saját zenét szerezve róluk, hozzájuk. Igazi ősbemutató, kár, hogy ezennel nem vittem magnót felvenni. 
     Nem szólalt meg minden vers persze, s várható volt, hogy valaki felolvas még. Szinte benne volt a levegőben, hiányzott volna ha nem. De ki és melyiket? A titok gyorsan megoldódott. Mert mindenki abban a szerencsében részeltetett, hogy nem csak résztvevője, hanem alkotója is lehetett az aznapi - már-már irodalmi performance-nek tűnő - itt is most, a köznönség által is létrehozott előre megtervezhetetlen eseménysornak. Mert a szervezők - mondani sem kell, titokban - a székek alá csempésztek egy-egy borítékba zárt gondolatot, egy poétai alkotást tartalmazó papírlapot. Aztán ki hová ült azt kapta. Külön tanulmányt érdemelne, hogy micsoda műve a sorsnak vagy játéka a véletlennek, hogy szinte mindenki olyan verset talált, amely személyiségét, gondolatait szólaltatta meg, magáról szólt általa. Ez igen furcsa, de pontosan így volt! Akkor is, ha tudjuk, a verset az előadó is alkotja a maga hangulata, gondolatai hozzáadásával. Mert ez történt. Nem csak ajándékba kaptát a lérai alkotások egy-egy példányát, hanem elhangzott a felszólítás. Itt ma este nem egy ember fog illusztációként előadni a szóba forgó költeményekből, hanem mindeki olvassa fel a fellelt sorokat. Így is történt. A házigazda, a költő, a vendég, de még e sorokat író tudósító is felolvasta a rá szabott műveket. Igazán érdekes, izgalmasan jó előadásokat halhattunk még akkor is - vagy éppen azért - ha efféle lapról olvasásnak nevezhető rögtönzésre profik soha nem vállalkoznának. Ezzel együtt volt azonnali, egyedi, különleges azt est, Mindenki alkotója, résztvevője és hallgatója volt egyszerre.
      Aztán ahogy lenni szokott gratulációk és dedikálások következtek. De milyen műveket lehetett személyes ajánlással aláíratni? Hát ez a jó kérdés, hiszen az ünnep és a képek apropóját nyújtó költemények még nem jelentek meg kötet formájában. Volt ugyan egy új kötet, amelyhez premier előtt néhányan hozzájutottak - bemutatója a közeljövőben várható -, és hát volt néhány péládány a szerző korábbi könyveiből is. De ezen - túlzás nélkül mondhatjuk - csodálatos estet keretbe foglaló, tartalommal megtöltő alkotások, illusztrációkkal együtt gazdagított könyvére bizony még várni kell. Remélkül lesz belőle kézbevehető, tárgyiasult termék, amely felidézi, visszakereshetővé teszi a hang és a gondolat által oly illanékony érzéseket, élményeket.
     Ha valamiről erről az estről aztán tényleg nem lehet fotóval elmondani semmit. Talán csak azt, kik voltak, hol ültek, s hogy volt egy ilyen esemény. Azért álljon itt pár kép, hátha jól kiegészíti beszámolómat.
GiK 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-