A rétsági laktanya története 1936-tól 1940-ig
A Magyar Királyi Honvédség fejlesztési
és korszerűsítési tervének megfelelően a rétsági laktanya 1936-ra készült
el. Még ebben az évben, október 1-jétől a Határbiztosító Osztályparancsnokság
alárendeltségébe tartozó 1/1. és 1/2. határbiztosító szárnyat vezényelték
az újonnan elkészült helyőrségbe. A laktanya vezetősége a tervezett kiképzés
mellett határvédelmi feladatokra készült fel.
Személyi és műszaki állománya ma
már megmosolyogtató: 3 puskás század, 1 géppuskás szakasz, 1 árkász raj
és egy rádiós távbeszélő csoport tette ki az élőerőt. Az alakulat 9 db
golyószóróval, 2 db géppuskával, 1 db aknavetővel és 1 db nehéz puskával
rendelkezett.
1937. október
1-jével a határbiztosító szárny átalakult 1. Vadászzászlóaljjá. 2 géppuskás
század, 1 páncéltörő ágyúval felszerelt szakasz, 1 távbeszélő szakasz,
1 aknavető szakasz és a nehéz puskás szakasz alkották a zászlóaljat. A
kiképzési feladatok között ekkor már fontos helyet kapott a kommandós tevékenységre
való felkészítés és a gyorsan történő alkalmazás.
1939. január
23-ával az 1. Vadászzászlóalj felállította az 1. Gépkocsizó Lövész Zászlóaljat,
és Budapestre került. Helyére, a rétsági laktanyába a 2. Kerékpáros Zászlóalj
diszlokált át 11. Kerékpáros Zászlóalj hadrendi megnevezéssel, és Gróf
Leiningen Westerburg Károly aradi vértanú nevét viselte.

1939-ben megjelentek
Rétságon az első harckocsik. Ekkor erősítették meg ugyanis a zászlóaljat
egy harckocsi szakasszal, amely hat darab, Ansaldo típusú járműből állt.
1940-től 1950-ig
1940. október 1-jével kezdődően tervezték
azt az átalakítást, mely során a kerékpáros zászlóalj fokozatosan harckocsi
zászlóaljjá alakult volna át. Az átfegyverzés azonban csak részlegesen
sikerült, s így jelent meg a hadrendben a 11. Kerékpáros (Harckocsi) Zászlóalj.
ĺgy az alakulat ebben a felállásban vonult el a frontra. A későbbi átszervezések
során a zászlóalj 1. és 2. századát magyar gyártmányú, Toldi típusú harckocsikkal
szerelték fel.
|