Disznótor

Véres a hó. Gőzölög a hajnal.
Lucskát a bélsárnak és a vérnek
Már beledagasztották a földcipóba
Vidám családapák és feleségek.

Mint valami tészta úgy kel a sár.
Az üstben lassan fő még a kása
Pálinkától és zsírtól síkos a pohár
Ilyen ez, Kelet-Európa hálaadása.

Budapest 2005

folyó vagyok

folyó vagyok, sebes ágaim tengeredbe lenyúlnak,
feszes öbleidben hullámzó álmaim tornyosulnak,
mélységed megragad, lehúz spirális muréna szája,
öled magába zár, mint mindenség hatalmas tojása,

egy vagyok veled, testem eloszlik benned pontról-pontra,
örökre elválaszthatatlanul atomról-atomra,
vizeid sós ízét szomjazó nyelvem takarja szádon,
gyöngy fogaid nyomai apró kagylók a folyamágyon.

Budapest, 2005-12-27

hiányod megárad

ne ragadj magadhoz pók-szálú rugalmas kötelekkel,
felforró valóddal, örökre lüktető vérereddel,
vibrál bennem, reszket a hús-vér vágy, mint a gyertya lángja,
ahogy a lámpa fényét az esetlen szél szétszitálja,

hiányod megárad, sodor a vágy csigás örvényekkel,
taszíts, taszíts el engem örökre, lökj el a kezeddel,
fojts, ölj bele sejtjeim ősvágyú mélységes tavába,
hadd szabaduljak, hadd meneküljek tiszta-kék magányba!

Budapest 2005-12-06

ne féljetek

a tavon egy maroknyi hó úszik,
vágyunknak öröme ez,
elbírni, ha lehet,

szemérmesek vagyunk,
mint a tavalyi ákác,

kihajtott virágunk fehér,
kihajtott ingnyakunk fehér,

ne féljetek,
ne féljetek,
itt mindig inni kap,
itt mindig enni kap,
aki ideér.
 

a szomorúaknak

keserű,
méz-sárga serből szürcsölök
e kerti asztalnál, ellennék reggelig,
ahol
a csillagok a sötét fű között
hajnalban fényüket egyszerre meglelik.

megvagyok,
más szóval: – mindez tényszerű –
amint feszül a húr, az Isten ujjbegyén,
mikor
a vállához szorítva a hegedűt;
magának játszik a mindenség peremén

de mennyi
mindent kibírhat az ember
egyetlen éj, amíg a késeket fenik,
ahogy
a narancsfák az érő teherrel
kínjukban a földet keményre verdesik

Budapest 2005