Megemlékezés október 6 mártírjairól
2015.10.06.
Add a Facebook-hozAdd a Twitter-hez
-
Rétságon, a művelődési központ falán áll három márványtábla, amely az 1848-49 szabadságharc hős mártírjaira emlékeztet. Ez az emlékfal a legmegfelelőbb a március 15-i, és az október 6-i megemlékezések tartásához. Néhány éve az általános iskola ide szervezi a vértanúk előtt tisztelgő programját.
     Az iskola diákjai a tér adta lehetőséget kihasználva gyülekeztek a tér lépcsősor által megemelt emlékhelye előtt. A Himnusz elhangzása után tanulók jól szerkesztett, lényegretörő, énekes, verses, prózai művek felidésésével tisztelegtek a 13 aradi vértanú előtt. (A tanulókat Majer Szilvia tanárnő készítette fel.) Ők voltak azok a főtisztek - többen közöttük nem is magyarok -, akik életükkkel fizettek azért, mert a hazánk szabadságharcának élére álltak és meggyőződéses önfeláldozással harcoltak. A büntetés az akkori korhoz képest is kegyetlenül durva és statuálás jellegű volt. Mondhatnánk úgy is megfélemlítő, hogy a következő időkben eszébe ne jusson senkinek az ország függetlenségéért fegyvert fogni.
     Köszöntő beszédet Hegedűs Ferenc polgármnester mondott. (alul lévő linken meghallgatható.)
     Majd az iskolás gyermekek helyezték el virágaikat az emléktábla előtt. Saját maguk által szedett néhány szál dísznövényt tiszteletük és emlékezésük jeléül, többen, minden tanulócsoportból.
     Ezt követően a város képviselő-testülete nevében koszorúzott Hegedűs Ferenc és Varga Dávid, a Járási Hivatal nevében Dudás György hivatalvezető. Civil szervezetek és pártok nevében is helyeztek el koszorúkat, majd a Szózat hangjaival véget ért az ünnepélyes megemlékezés.
     Alábbi pár kép a méltóságteljes ünnepségről mutat keresztmetszetet.

Tulajdonképpen ennyi a tudósítás. 
     Engedtessék meg a riportertől 2 észrevétel, ami remélhetőleg nem ünneprontás.
     Az egyik a polgármesteri beszéd. Szép beszéd volt. Szépen megírt, valahol, valamikor már elhangzott szövegekből felolvasva. Nincs ezzel semmi baj, hiszen e tárgyban nemigen lehet úgy fogalmazni, ami merőben eltér az eddig valahol már kimondattoktól. (Azért az internetről plagizáló másolónak csak-csak illett volna átírni a 160 évvel ezelőttinek említetett eseményeket, a mostani, 166 évre!) 
     Egy területen lett volna illendő eltérni. Mégpedig a tekintetben, ami az emléktáblán áll. Elég lett volna elolvasni, vagy felolvasni. Hiszen az éppen arról szól, hogy a szabadságharc rétsági csatájában 1849 júliusában mely helybeli polgárok, katonák haltak hősi halált a szabadság védelmében civilként, Görgey seregének tagjaként. Mert persze sokan vettek részt a harcokban, és az aradi 13-on kívül szamtalan ember vállalta a mártíromságot is. Nem csak a Budapesten kivégzett 14-re, Batthyányi Lajos miniszterelnökre kell gondolni, hanem országszerte a rengeteg "névtelen" hősre is. Rétságon Végh József helytörténész kutatásai alapján név szerint tudjuk kiknek a vére hullott a rétsági csatában. (Ott állanak a márványlapokon) Talán érdemes lett volna megemlíteni. Mint ahogyan azt is, hogy Görgey 1949. január 7-én Rétságon töltött egy éjszakát. Az akkori plébánián szállt meg. Van tehát saját vonatkozása is a nemzet gyásznapjának. Az teljesen rendben van, hogy az iskolások a történelemkönyvek alapján készülnek fel, és dolgozzák fel a leírtakat. De egy polgármesteri beszédnek talán éppen az lenne a feladata, hogy a helyi sajátosságokat is az emlékezés tárgyává tegye. Ki tenné más, ha nem itt és nem ő, aki a város nevében szól.
     A másik megjegyzés évek óta visszatérő problémát feszeget ismét. Valakik szándékosan összemossák az iskola foglalkozás keretében (kötelező tantervi anyagként) szervezett megemlékezést a város rendezvényével. Nem időzve hosszabban e témánál, de tény, hogy iskolai - tanóra keretben tartott - programon nincs helye pártok koszorúzásának, vagy bármiylen politikai szerepvállalásnak. Lehet erre alkalmat találni, mint ahogyan minden Március 15-öt is megünnepel az iskola éppen a művelődési központban, de nem telepszik senki rá programjukra. Másnap a város saját ünnepséget rendez. Ez lenne a járható út! Mert persze az csak az egyik kérdés, hogy iskolai programon pártok koszorúznak. Mondhatnák, hogy ez már a kákán is csomó keresése (bár ezt inkább a törvényalkotókkal kellene megbeszélni.) Ennél lényegesen fontosabb, hogy a város méltón emlékezni kész lakossága ilyen módon ki van zárva a valahogyan zárt körben híresztelt alkalomból. Iskolai program lévén nincs nyilvánosan meghirdetve ez a munkaidőre eső rendezvény.
     Ugyanakkor jogosan elvárható lenne - a fent is említett rétsági vonatkozásokra is tekintettel - hogy a város délutáni vagy esti időben szervezzen megemlékezést, koszorúzást. Erre kapjon meghívást minden párt, társadami szervezet, intézmény. Ne csak a "haver pártok" legyenek invitálva titokban. Legyen nyilvánosan meghirdetett esemény délutáni, vagy esti időben. Ha 10-en vannak ott akkor 10-en, ha 50-en akkor 50-en. A diákok nem biodiszletek, tömeg látszatát keltve. Ezek szigorú szavak, de ki kell mondani. Különösen, hogy már nem először vetődik fel ez a kérdéskör. A trianoni megemlékezés alkalmával meg lehetett oldani, hogy délelőtt iskolai koszorúzás van, délután városi megemlékezés, akkor miért is nem lehetne hasonlóképpen az egész város számára meghirdetett ünnepi alkalmat hasonlóképpen szervezni? 
     A megoldás pedig nagyon egyszerű. Van egy Társadalmi Kapcsolatok Bizottsága, akik a városi ünnepek forgatókönyveit jóváhagyják. (Most semmit nem nyújtottak be számukra.) Vagy a polgármester, vagy a művelődési központ, vagy bárakármelyik civil szervezet - időben - benyújthat ilyen kezdeményezést. A hangsúly az időben szón van, mert senki nem vitatná az emlékezés jogosságát, támogatását, és illő előkészítését.
GiK  .
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-