Ballagtak a nyolcadikosok
-
 Korábban
beszámoltunk a középiskola, majd az óvoda ballagási rendezvényeiről. Június
13-án a rétsági általános iskolában rendeztek búcsúünnepet azoknak a tanulóknak,
akik ősztől más oktatási intézményben folytatják tanulmányaikat. Az intézmény
előző évben felújított épülete szokásosan virágözönnel díszítve várta az
érkezőket, diákokat és a vendégeket.
Az legnagyobb általános iskolás diákok saját tanterükben gyülekeztek, ahol
- praktikus tanácsok mellett - Bánkuti Károly, a közösség egyik osztályfőnöke
mondott néhány szép mondatot felkészítésként a felnőtt életre. Itt jegyezzük
meg, hogy az osztálynak 5. 6. 7 évfolyamon Bánkuti Károly volt a vezetője,
de ő tudományos munkája miatt az utolsó évben nem tanított. Dr. Némethné
Rasztoka Éva volt az elmúlt tanév osztályfőnöke.
Majd megszólalt a csengő és utoljára szólította meg a diákokat. Ezennel
nem a tanterembe be, hanem onnan ki indultak a sokat hallott berregő hangra.
Az iskola zászlaját követve végigvonultak az épület termein, emlékeket
keresve, idézve. A ballagó nóták hangjára azután kiléptek a szabadba, és
az iskola udvarán, a szokásos helyen és alakzatban foglaltak helyet. Külön
dicsérendő a szervezők ötlete, mely szerint a hivatalos ünnep megkezése
előtt a hozzátartozóknak pár percig lehetőséget adtak a diákok fényképezésére.
Ma már több a fényképezőgép mint a karóra, s az is igaz, hogy ezek a képek
örök emlékek lesznek. A most ballagók talán még nem is gondolják, hogy
a mai félszeg mosoly vagy magabiztos felnőttes kiállás egy-egy fotón felnőttkorban
milyen fontos emlék, megőrzendő ereklye lesz.
A Himnusz elhangzása után legelőször az első osztályosok meglepetése következett.
A "Legyetek jók ha tudtok" című örökbecsű dallal azok köszöntek el nagyobb
társaiktól, akik még a legtöbb évet itt töltik majd, hogy maguk is kinőjjenek
az iskolapadból. Lengyel László és Tomcsányi Ádám szavalata után a 7. osztályosok
búcsúzó mondatai, majd a nyolcadikosk nevében a köszönet és emlékezés szavai
hangzottak el. Következett a megszólalók között Bánkuti Károly osztályfőnök,
aki ugyancsak megszívlelendő gondolatokkal indította útjára a gyermekből
e falak között serdülővé nőtt fiatalokat. Ezt a ballagó osztály kórusa
követte. Az énekszó mellett a sokat koptatott iskolalépcsőn való felsorakozás
csoportkép készítésre is alkalmat biztosított. A staféta átadásának egy
újabb szimbolikus történése az volt, amikor a nyolcadikosok az intézmény
zászlajára kötötték szalagjukat, majd átadták az utánuk következőknek,
méltó megőrzésre.
Borosné Gellai Katalin igazgató beszéde következett. (A beszéd a többi
üdvözlő szöveggel együtt az alul megnyitható linken meghallgatható.) Több
más mellett köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki sikeresen és aktívan
részt vett az elmúlt évek munkájában. Virágcsokorral köszöntötte a legjobb
tanulmányi és közösségi munkát végző 3 diákot ugyanúgy, mint a két osztályfőnököt,
valamint a Szülői Munkaközösség tagjait.
Az ünnepség zárásaként mindeki égbe kiálthatta vágyait. Egészen pontosan
egy-egy könnyű gázzal töltött léggömböt kaptak a ballagó diákok, amit egyszerre
engedetek a végtelenbe. A szokás legendája szerint az ekkor erősen elgondolt
elhatározások, vágyak valóra válnak. Miután a színes gömbök elszabadulva
már alig látszottak a végtelen égen, ezután következett csak a szabad világ.
Az ünnepség hivatalos része véget ért, a diákok a téren fogadták az ismerősök,
családtagok gratulációt, csokrait. Ez ugyancsak egy praktikus megoldás,
mert a gyerekeknél az ünnepésg alatt egyetlen csokor volt, és a többit
vehették át a rendezvény végén. Noha elballagtak, tanulni már nem kell,
de bizonyítványukat ők is a többi diákkal együtt az egy hét múlva tartandó
évzárón kapják meg.
Képeink az ünnepélyes pillanatokat, az arcokon a búcsúzás boldog-szomorú
élményét örökítik meg.
GiK
.
|
