A vöröskeresztes bálról gyakorta elmondtuk már, hogy ez a farsangi időszak legrangosabb társasági eseménye városunkban. Hozzá kell mindjárt tennünk, hogy a népszokások tiszteletének, a hagyományőrzésnek legkiemelkedőbb ünnepe ugyanakkor a Kereplő Néptáncegyüttes által szervezett mulatság.
      Már a szép számmal gyülekező közönség láttán sejteni lehetett, hogy itt valami különleges esemény várható. A sort az apróságok kezdték. A legkisebbek, akiknek láttán máris örömkönny csillan a szülők szemében. Nem véletlen, hiszen minden kisebb ügyetlenségük ellenére bájosak, aranyosak. Úgy követik a színpadon is Kati nénit, mint kiscsirkék a tyúkanyót. Ő pedig velük együtt játszik, egy-egy mozdulattal bátorítja, irányítja őket. A nagyobbacskák már jelenetet adnak elő, énekelnek, játszanak önfeledten. Megérdemlik a tapsot. Meg is kapják.
     Az iskolások már táncokkal készülnek. Rábaközit és felcsíkit adnak elő. Aki figyelemmel tudja kísérni őket, láthatja, hogy évről-évre ügyesebbek. A „nagyok” már uralják a színpadot. Bátran táncolnak, mosolynak. Látszik rajtuk, hogy számukra immár öröm a tánc.
     Vendégek is érkeztek a gálaműsort színesítendő. A Maglódi Vermessy Péter Művészeti Iskola már nem első alkalommal látogatott el Rétságra. A Verner Klára vezette Galiba Táncegyüttes Bökönyi táncokat hozott ajándékul.
      A nagyoroszi Börzsöny Táncegyüttes tagjai állandó fellépők városunkban. Az is igaz, hogy mindig is szívesen láttuk őket. Moldvai és bődi táncaik méltán érdemelték ki a vastapsot. Az együttesben sok kiemelkedő tehetségű táncos, és csengő hangú énekes van.
      A délután igazi ráadás-meglepetése a felnőtt csoportok fellépése volt. Mindjárt az első komoly sikert könyvelhetett el. A nagyoroszi felnőtt csoport nagy tetszést aratott, pedig ez volt az együttes első szereplése. A fergeteges táncukat a közönség lelkes tapssal jutalmazta. Reméljük, hogy még sokszor láthatjuk őket vendégül, s találkozhatunk velük fellépéseik során.
      A tolmácsi Harangvirág Táncegyüttes két éve alakult. Az első, otthoni bemutatkozás után mindjárt Rétságon léptek fel. Akik a két évvel ezelőtti és mai fellépésüket is látta, elcsodálkozhatott a fejlődésükön. Péterlaki táncuk kiváló színpadi produkció volt.
      A fellépők sorát a rétsági felnőttek zárták. Gondolhatnánk azt, hogy a hazai pálya előnye hozta meg számukra is sikert, de ennél sokkal többről van szó. Lelkesedésük, tánctudásuk immár igazi táncegyüttessé kovácsolta őket, mely által nem csupán a hazai színpadon állnák meg a helyüket.
     Kell szólnunk a gálaműsor másik főszereplőjéről, a lelkes közönségről is. Persze sokan voltak táncosok a nézőtéren, akik kíváncsi szemmel követték társaik műsorát. Amióta azonban Kozák Simon Katalin itt tevékenykedik néptáncoktatóként a térségünkben, kinevelődött egy a népi kultúra kincsei iránt érdeklődő közönség is. Nem csupán azok látogatnak el egy-egy ilyen rendezvényre, akik fellépnek, vagy hozzátartozójukat elkísérik, hanem azok is, kik e műfaj kedvelői.
      A délután csúcspontja a téltemetés volt. A telet, a hideget, a betegséget jelképező szalmabábú elégetése vidám körtánccal járt. S akinek még mindig nem volt elég a táncból – szép számmal akadtak ilyenek, s voltak, kik csak most csatlakoztak – a táncházban folytathatták a mulatságot Földi Lehel és barátai zenéjére.