RétságNet - Életjelek a természetben - Erdei tanóra program a DIPO-val

Életjelek a természetben - Erdei tanóra program a DIPO-val

Nyomtatható változat >>>

-
Van a környékünkön, erdő alján, patak szélén, gyönyörű tó közelében egy hely amit mindenképpen érdemes felkeresni. Sőt itt bárki belépőjegy nélkül végigsétálhat a tanösvényen, ahol a különféle látnivalókat táblákkal is feltüntették. Nem kell találgatni, ez a település Kétbodony, ahol mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy a messziről jött érdeklődők számára is legyenek vonzó látnivalók. Tudósításunk persze nem egy családi kirándulásról szól, bár a hely és a környék kiválóan alkalmas erre is.
      Történt, hogy a DIPO Közhasznú Egyesület kitalált egy projektet. "Erdei tanórák Nógrád megyében" címet viseli az a rendezvénysorozat, amelynek az álomból valósággá válásához pályázat útján szereztek pénz. Így a résztvevők számára valóban díjmentesen tudnak olyan lehetőséget biztosítani, amelyből e nélkül kimaradnának a gyermekek. (A támogatás még az odautazást is fedezi.) Márpedig a természettel való ismerkedést iskolás korban érdemes elkezdeni. Akkor amikor a gyermekek tanulmányaikhoz igazítva, azt kiegészítve jutnak ismerethez, és talán egész életükre felkelti érdeklődésüket az élővilág jeleire. No ha nem is lesz mindenkiből szakértő, de lagalább az megmarad benne, hogy a természetet védeni érdemes, és a figyelmes szemlélő számára ezer jellel adja tudtára, micsoda élet folyik egy 2-3 kilométeres laza túra útvonalának környékén is.
      Március harmadik hetében került sor a programsorozat egyik "blokkjára". Merthogy bőségesen lesz még folytatás. 4 napon keresztül a kistérség 4 települése iskolái számára voltak szakértő vezetéssel megtartott "erdei tanórák". 6 csoport vett részt, volt olyan iskola, ahonnan több korosztály is. (Szerdán és csütörtökön délelőtt és délután is útjára indult egy-egy turnus) Borsosberény, Szendehely, Romhány mellett a csütörtök délutáni látogatók éppen rétságiak voltak.
     Az iskolásokat 4 korosztályra bontva külön-kölön tematikával várták az 1-2, a 3-4, az 5-6 és a 7-8 évfolyam tanulóit. Felkészültségüknek, ismereteiknek megfelelően. A héten minden korcsoportból volt látogatója a sorozatnak.
     Az út során Balog István vadgazdálkodási mérnök, gyűjtő és világutazó, a természet kiváló ismerője szakértői vezetése mellett indultak a gyermekek az útra. Kíváncsisággal, érdeklődéssel, sőt sokan jegyzetfüzeteikkel érkeztek. Ennek a hétnek a jelszava: "Életjelek a természetben". A még éppen ébredező tavasz száraz ágai mellett mire is számíthattak a gyermekek, mint hogy nem lesz itt sok látnivaló. Aztán az első pillanatokban kiderült, hogy a természet ezer jelét adja annak, hogy él, és hogy milyen állatok vannak, élnek mozognak a környéken. Nem kell indián nyomolvasónak lenni ahhoz, hogy észrevegyék a jelenlét ezer apróbb nagyobb jelét. Így aztán elkezdték keresni az életet, és annak jelzőit. Vaddisznót, szarvast, őzet nem láttak, de olyan dolgokat már maguk is felismertek, amely egyértelműen mutatta, hogy az erdőben élnek ezek az állatok. Nyomok, vadváltók, a szarvasok által frissen lehántott fakéreg, a patakban septiben kialakult dagonya, mind-mind a nagyvadak jelenlétére utal. Ők már a csoport előtt korábban tették meg reggeli útjukat a táplálék és a víz felé. De amint a szakértő vezető elmondta, a hangok, a lábnyomok, az elhullott tollak, a nyövényzeten hagyott sérülések, maradványok - és még lehetne sorolni - mind mind az élővilág ily rövid túra alapján nem látható lényeire utalnak. A figyelmesek láttak persze ritka madarakat, felfedeztek bogarakat, különös növényeket. És legtöbben békákat. Mivel most van a varangyok párzási időszaka, igyekeznek a százazság felől a vízhez, ahol aztán lerakhatják petéiket. Így minden csoport többször is találkozott sietősein igyekvő, vagy éppen az út közepén megszeppent békákkal. Még egyféle békamentő akciót is szerveztek, nehogy az úton lapuló egyedeket gyalogosok autósok elgázolják, elpusztitsák. Többüket befogták és a viz parján engedték útjára. Ott már biztosan révbe értek, és szaporodhatnak. Kiderült persze az is, hogy a békák teste hidegebb, de nem nyálkás undorító lények. Aki meg akarta tapasztalni, kézbe vehette, és meggyőződhetett róla.
      Ha tanóra akkor persze nem csak nézelődésre jutott idő. Voltak feladatok is. Elsősorban azért, hogy a program szervezői megismerjék, az egyes csoportok milyen tapasztalatokkal rendelkeznek élő környezetünkről, hogy azután a következő tematikákba mindezt beépítsék. Nem osztályzás volt hát a célja gyalogtúra utáni pihentetőbb feladatsornak. A korosztályonként gondosan összeállított munkafüzetben tölthették ki azokat az oldalakat, amelyekről már rendelkeztek ismerettel. Vagy amit éppen ezen a túrán tudtak meg. Péládul mit jelez a zuzmók jelenléte, avagy hogyan lehet nappal egy karóra segítségével megtalálni az északi irányt, és hasonlókat. A legkisebbeknek értelemszerűen nem írásban, hanem rajzzal fejezték ki magukat és nagyon élvezték ezt a fajta munkát.
      A sorozatnak lesz folytatása. Többféle értelemben is. Elsőként a legfontosabb, hogy akik már jártak itt, élményeiklel gazdagodva nem csak szüleiknek meséltek este a sok különleges megfigyelésről, hanem már érdeklődéssel figyelik környeztüket és az ottani életjeleket. De úgy is, hogy még más csoportok is résztvesznek a program ezen túráján. És úgy is, hogy a térség más figyelemre méltó helyszínein a csoportok még két alkalommal túráznak, vesznek részt a sorozat eseményein. Mire minden érdemleges helyet végigjárnak, figyelnek és jegyzetelnek, teljesen ki tudják tölteni munkafüzeteiket. Őszintén modható, hogy a tanóra sikeresebb, mint ha az iskolai tanterem hűvösében előadásos fomában hallanának mindezekről. Nem csak azért, mert itt nem volt csengő és kötelező felelés, hanem mert a szabadság ezen foka megnyitotta az őszinte érdeklődést a gyermekekben az élő világ iránt, a közvetlen tapasztalás pedig nem pótolható vetített képpel. Így aztán az iskolai foglalkozásokon lesz saját élményanyaguk, emlékük, amivel az ott tanultakat is jobban megértik, megjegyzik. És fordítva. Az iskolában tanultakat a következő túrákon már megfigyelhetik, tudva kereshetik. Ilyenmódon egészül ki ezen kiváló kezdeményezéssel az oktatás.
     Riportereink a hét folyamán többször végigjárták a túraútvonalat, és videofilmen meg fényképeken rögzítették a foglalkozások érdekesebb pillanatait. No ezekből állítottunk össze egy válogatást, ami magyrázza, hogy a képeken a gyermekek cserélődnek, hiszen itt több iskola több csoportja fordul elő egymást követve. A felvételekből persze készül majd egy összefoglaló videó is, a fotókból pedig rövidesen lehet válogatni a DIPO honlapjának sokkal gazdagabb képtárában.

GiK - Fotó: Márta Attila és GiK