Alacsonyan szállnak a féltéglák ...
-
Szilveszter éjjelén, Újév napján mindenkinek más-más jut az eszébe. Egy szebb jövő, remény és hasonlók. Hit egy jobb világban. Másnak nagy költőnk Petőfi születésnapja, aki nem tudni, hogy azon hűvös éj mely pillanatában látta meg a napvilágot, 31-én vagy elsején. Ha meg már költészet, akkor azArany Jásnoshoz kötődő örök barátság is felelevenedhet a  lírikus lélkekben. De nem mindenki ilyen fenkölt érzésekkel, szép gondolatokkal töltötte idejét a Himnusz hangjai közepette. Mondhajuk hát, "nem mind arany ..." vagy éppen a költőt idézve "Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg ..."
     Hát igen. Bármennyire szomorú, voltak emberek, akik ünneplés helyett rombolással tették emlékezetessé 2010 első hajnalát. Sajnos azt kell mondani nem kellett ehhez ünnepi alkalom, hogy gonosz tettüket elkövessék. Ismét az iskolát érte értelmetlen támadás, meg károkozás és busszúság. A tudósító tanácstalan is, hogy mi lenne helyesebb. Elhallgatni az eseményt, mert nincs kizárva, hogy a nemes cselekedetek hijján vannak akik így kívánnak magukra figyelmet irányítani. No ezt nem szeretnénk! De a közvéleménynek talán kell tudnia, mi minden történik az iskola környékén a sötétség rejtőztető fátyla alatt.
      Az iskola területe nem közterület! Annak ellenére, hogy az nincs bekerítve, nem jelenti azt, hogy az szabadon Használható bármilyen célra. Mégis azt láttuk, hogy egyesek alkalmi tüzijátékukat éppen a főbejárat mellől indították a vakvilágba. Ez még nem lenne akkora nagy baj, bár nem ez a helye. De úgy látszik nem volt elég a csillogás, a durrogás, a petárda meg elfogyott. Nem tudni azonosak-e az elkövetők, de a "mulatozás" folyatásaként tüzijáték híjján más eszközhöz folyamodtak, hogy csattogással, csörömpöléssel múlassák az új esztendő első perceit. Előkerültek a kövek, a féltéglák, és célpont is akadt. Eleinte az iskola ablaka, nem sokkal a főbejárat mellett. Nem könnyen adta meg magát, a 4 mm-es vastag üvegről többször lepattant a nehéz betondarab. Nyoma megmaradt az egyik üvegen. Az erölködés tovább folytatódott, mígnem sikerült maradandó kárt okozni. Aztán könnyebb és rejtettebb célpontot keresetek, és találtak is. Ami már tényleg messze van a közterülettől, de azért megközelíthető. A tornatermi folyosó sportpálya felé eső ablakai váltak újabb célpontokká. Itt aztán ment a "mulatozás", több ablak tört, több kő repült ...
     Miközben másnap segítőkész kezek segédkeztek az üvegtörmeléket eltávolítani, és a hosszú ünnepben feláldozva idejüket mestert keresni, javítást elvégezni, a kövek - momentóként - bekerültek a falon szemben lévő vitrinbe. Igen, ebben a sportteljesítmények dicsőségéről árulkodó oklevelek sorakoztak eddig, de a kiállítás nem elismerés. Annál inkább e szégyenletes cselekedet szomorú rekvizitumainak elrettentő bemutatása.
     Az asztalosmester ünnepi szabadidejét is feláldozva, soron kívül kijavította a nyílászárókat. (Mert különben nemcsak behatolni lehetett volna, hanem az utcát fűteni a hűvösre forduló időben.) Elöl és hátul egyaránt új üvegek kerültek az ablakszárnyakba. Ki tudja meddig maradnak egyben, de már a kérdés is meggondolandó. Nem biztatás, hanem aggodalom szűrődik ki belőle. Aggodalom az iránt, hogy a város közösségének javai csak így szabad prédájává válhatnak a vandál "szabadidő eltöltésnek". Sajnos nem először!
      Aztán az intézmény vezetője tanácstalan. Mit lehet tenni? Remélni! Mert amit nem egyszer ezen oldalakon is javasoltunk, és a költségvetési tárgyalásokkor sorra elhangzanak, azokra a pénzt az önkormányzat egyszerű tollvonással lehúzza. A bekerítés lenne az első megoldás, de ezek mellett egy biztosnsági kamerarendszer is szükségeltetne. Ma már majdhogynem kötelező elvárás egy fontos közintézmény esetében, és nem oylan rettenetesen drága. Riasztó is elkelne, ami a rendőrségen jelzi az illetéktelen beavatkozást.  Meg aztán a biztosítással is hadilábon áll az intézmény. Nincs rá pénz, de nem is akadna biztosító, aki ennyire védtelen intézményrészeket felvállana. No meg valamiféle fényesség sem ártana nem csak a felelős fejekbe, hanem az épület környékén. Bizony nagy sötétség uralkodik. Nincsenek biztonsági kivilágítások, hogy ha valaki kitekintve a szembelévő ablakon felkapja a fejét valami zajra, legalább láthassa: gyermek, vagy felnőtt, egyedül, vagy többen, honnan jöttek, merre távoztak. Mindezt jótékony homály fedi, meg a megspórolt villanyszámla. Mert ezzel ám kell spórolni. Hogy mivel nem most ismét nem sorolnánk, mert biztosan nem került volna többe, mint a mostani ablakjavítás. Még akkor is, ha a vállalkozó asztalos - aki nem először végez szivességi munkát az intéményeknek - olcsón megszámította a javítást. (Nagyon olcsón).
     Az elkövetési értékhatár mindenesetre meghaladja az egyszerű csínytevés mértékét. Ez nem jogi szakkifejezés, de a rendőrök tudják, miben kell nyomozni. Mert feljelentés készült, nyomvizsgálat volt, sőt biztató kilátások is, de a nyomozás érdekében többet nem árulhatunk el. Rongálás, garázdaság biztosan bizonyítható, és még más is.
     Mondják sokan, hogy a kerítés sem tartana vissza senkit. Ez egyrészt nem így van. Különösen ha pár takarékos ízzó is megvilágítaná a teret. De egyértelművé tenné, hogy az iskola környéke nem közterület! Intézkedésre adna okot az ott bármilyen céllal tartózkodókkal szemben akár a járőröző polgárőröknek, akár a rendőrségnek, vagy - a jogi kereteken belül - bármely állampolgárnak, aki észreveszi, hogy illetéktelenek tartózkodbnak elzárt területen. Mindjárt más lenne a cselekmények jogi megítélése is. No persze nem csak azért kellene a kerítés, hanem napközben is megvédené a gyermekeket a kiszaladástól, és mástól. Meg azon egyszerű oknál fogva, mert kötelező tartozéka egy oktatási intézménynek.
     A hasonló események kapcsán tehát kár az iskola vezetésére mutogatni, esetleg hibáztatni. Azon felelős városvezetők, oktatási irányítók felelőssége egyértelkmű, akik a problémáról tudnak, de nem tesznek a megelőzés érdekében semmít, sőt az intézménytől a cselekvéshez szükséges minimális pénzt is megvonják. A felháborodás - mind az elkövetett gyalázat kapcsán, mind a felelőtlen hozzállás miatt - már nem elég. De akkor mi lenne elég, hogy végre történjen valami?
GiK  
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-