Viharos sportegyesületi ülés - megoldási igérettel
Nem marad nyom nélkül a február
15-i képviselő-testületi ülés a rétsági sportolókban. Főként a labdarúgók
sérelmezték a választott közszolgák megalapozatlan nyilatkozatait, illetve
a pénzügyi támogatás odaitélése során alkalmazott diszkriminációt.
Korábbi
cikkünkben beszámoltunk a testületi ülésről, és többek véleményét egy csokorba
fogalmazva adtunk hangot a sportámogatásokkal kapcsolatos döntés ellentmondásairól.
Ezeket itt nem ismételjük meg.
Aztán az
élő közvetítés után felpörögrek az események. Arra a kijelentésre, hogy
a testület csak a rétságiakat támogatja és nem kellenek ide idegen focisták,
a MegyeI-es csapat számtalan tagja fontolóra vette átigazolását, és ebbéli
szándékuk nem volt üres beszéd. Ugyanis az a nagy helyzet, hogy olyan színvonalú
játékosokat, és olyan csapatot, amit az RVSE évek hosszú során felépített,
bárki azonnal szivesen fogad. És a játékosok becsületére legyen mondva,
az itteni vezetés semmit nem tudott nekik sem igérni, sem adni, csak azt,
hogy játszhatnak és együtt azon lesznek, hogy sikerre vigyék a csapatot.
Ez így is volt, mert az évad felénél, (őszi-tavaszi közepén) a csapat -
én mint kívülálló nyugodtan mondhatom - hogy a nehéz terepen az elvárhatónál
jobb eredményt ért el. Mert azt mindenkinek tudnia kell, hogy a MegyeI-ben
igen erős csapatok vannak, és egy frissen felkerült együttesnek kicsik
az esélyei. Mégis helytálltak, és Rétság nevét öregbítették.
A pánikra
az adott okot, hogy a versenyzőknek február 20-ig kell átigazolni, ha együttest
akarnak váltani. És ha úgy látják, hogy anyagiak hijján, és a város negatív
megitélése mellett nem tud indulni MegyeI-es csapat, akkor nekik nem lesz
hol játszani, versenyezni, ezért sürgősen lépni kell. Nem akarnak két szék
között a földre ülni, a zöld gyep helyett. Más együttesek örömmel fogadnak
minden rétsági játékost, mert jól edzettek, kitartóak, felkészült szakemberek.
A helyzet
tisztázásra az egyesület vezetősége gyűlést hívott össze vasárnap délelőttre
a Civil Szervezetek Házába, amelyre meghívták Mezőfi Zoltán polgármetsert,
Gál Gábor MOS Bizottság elnökét, és Hegedűs Ferencet, a Pézügyi Bizottság
elnökét.
A tanácskozás
elég indulatosan vette kezdetét, és a feszült légkör szinte végig jellemző
volt. Egyértelművé vált, hogy az együttesnek jelenleg annyi pénze sincs,
hogy a 230 ezer forint kürüli nevezései díjat befizessék, és hogy elkezdjék
a versenyévadot, ami március elején már szervezett meccseket, utazási költségeket,
és egyéb fizetnivalókat jelent.
Noha
a testülethez benyújtott pályázatban egyértelműen olvasható volt, hogy
az egyesület 0 forint maradvánnyal zárta az évet, a jelenlévő városvezetők
azt állították, hogy erről nem tudtak, miért nem jelzett a vezetőség. Véleményem
szerint annál nagyobb jelzés nem kell, mint írásban benyújtva egy pályázatba
leírni.
Salgai
György bejelentése, hogy olyan nagy az átigazolást kezdeményező játékosok
száma, hogy jelen állás szerint nem tud indulni a csapat, sokkolta a jelenlévőket.
De a város meghívott vezetői semmit sem értettek az összefüggésekből. Teljesen
nyilvánvalóvá vált, hogy úgy hoztak döntést, hogy szinte semmit nem tudnak
a labdarúgás működéséről, és sportszakmai szakértő véleményét sem kérték
ki. Ne tudták, hogy 150 sportoló rendszeresen focizik a 8-9 csapatban,
és a sportpálya minden nap ki van használva edzésekre, mérkőzésekre. Nem
tudták, pedig a benyújtott pályázatban ez nyilvánvalóan rögzítve van, ha
pedig az nem elég, lehetett volna kérdezni, a mindenféle szempontrendszert
mellőző ítéletszerű szavazás megtétele előtt. Nem kérdeztek, szavaztak.
Mert azt
sem tudták, hogy ha a MegyeI csapat nem tud indulni, akkor "az alatta"
játszó többi csapat sem vehet részt a bajnokságban, egyszerűen nem lesz
hol versenyezni. Olyan nincs, hogy MegyeI-es csapat nem indul, de annak
az utánpótlása, ifije játszik. Arról nem is beszélve, hogy ha évad közben
az együttes visszamondja az nevezett osztályába való szereplést, azért
komoly, többszázezer forintos büntetést, és több évi "eltiltást" is kiszabhat
a megyei szövetség. Tehát a MegyeI-es csapat léte az egyetlen garancia
arra, hogy a többi 130 labdarúgó megfelelő játéklehetősége megmaradjon.
Még akkor is, ha annak játokosai részben nem Rétságon állandó bejelentett
lakású személyek. Bár már az a kijelentés is szakmailag teljesen megalapozatlan,
mert aki a rétsági csapatban játszik az Rétság érdekében lép pályára, és
a város hírnevét öregbítve jutott magasabb osztályba és szerzett jó helyezést
a tabellán. Egyértelművé vált, hogy MegyeI nélkül csak az un. Járási csapat
a MegyeIII-nak van esélye a saját osztályában pályán maradni. A másik 7-8
csapatnak meg ott sem.
Az is tény,
hogy az együttes számára megállapított önkormányzati támogatás a MegyeII
szinten elegendő volt, ahol csak 4 csapat volt az együttes "alatt", és
kisebb nevezési díjak, rövidebb utiköltségek, olcsóbb bíródíjak is elegek
voltak. Az egyesület reálisan tervezte meg és nyújtotta be költségvetését
- számszaki hiba nélkül - amiben leírta feketén fehéren, hogy a MegyeI-es
csapat és az egyesület teljes vertikumának működéséhez 3,5 millió forint
támogatás kell, a hiányzó többit, ami kétmmillió forintot tesz ki, pedig
ők próbálják meg tagdíjakból más bevételekből és sponzoroktól biztosítani.
Ezen pénzügyi fedezet nélkül nem lehetséges a MegyeI-es csapat működtetése.
Megértve a város pénzügyi gondjait, mégis azt sérelmezték, hogy más egyesületek
a pályázat tartalmi viszgálata, és az eredményesség számszerűsítése nélkül
- a pénzügyi bizottság javaslata alapján megemelt 5,5 milliós sporttámogatási
keretből - mind megkapta az igényelt összeget, egyedül az RVSE nem! Mert
az elfogadható, hogy egyik egyesületnek sem tud emelni az önkormányzat,
de az, hogy egyes sportágaknak 60%-os, sőt 100%-os emelést itélnek meg,
és a város legjelentősebb egyesületének, - miközben az előző évitől magasabb
osztályban képviselik a várost - egy fillért nem emelnek. Ez elfogadhatalan
volt.
A jelenlévő
városvezetők tanúbizonyságát adták, hogy felkészületlenek voltak a döntésben,
és nem ismerik a sport működését, de még az átlagember szintsén sem a foci
szervezetét, nevezési szabályokat, játékrendet stb.
Hepy
End nincs!
Reméljük,
hogy van! Ugyan az előbb leírtak mind megfelelnek a valóságnak, a polgármester
megértette az összefüggéseket az egyesület szervezeti felépítése, működési
mehanizmusa tekintetében, és jószándékáról biztosította a jelenlévőket.
Elmondta, hogy a testület döntése nélkül nincs lehetőség a támogatás növelésére,
de a későbbiek során az nem kizárt. Ez azonban kevés, mert jószándékra
alapozva nem lehet visszacsalogatni az eligazolt játékosokat egy nappal
a határidők előtt, és nem lehet nevezési díjakat és egyéb költségeket fedezni.
Ezért
Salgai György egy elfogadható kompromisszumot ajánlott, és kért. Egyrészt
az kérte, hogy legyen mód március vége előtt a megállapított támogatásból
résztámogatást kapni, másrészt azt kérte, hogy a MegyeI-es évad befejezéséhez
szükséges legalább 1,8 millió forintot az egyesület az első félévben kapja
meg. (Az amúgy megszavazott 2 millió forintból.) Aztán ha a csapatok eredményesen
lezárják a bajnokságot, vissza lehet térni arra, hogy hogy az ősszel induló
új évadban milyen csapatokkal, milyen osztályba nevezzenek. Salgai azt
igérte, hogy minden szakmai tekintélyét, és magánemberi lehetőségét is
megmozgat, hogy a sértett játékosok legalább egy részét sikerüljön visszahozni
a csapathoz, illetve más sportolókkal versenyképessé tenni a MegyeI-et.
(Itt nemigen részletezhető okok miatt nem játszhat egy játékos 3 csapatban
egy hétvégén, sőt kettőben sem minden esetben, tehát a meglévő emberekből
nem állítható ki a teljes szereplőgárda)
Mezőfi
Zoltán polgármester hajlandóságot mutatott a tárgyalásra, és ezt a kompromisszumos
javaslatot maga is konstruktívnak tekintette. Igéretet tett rá, hogy a
hét elején több felvetett kérdésre választ ad. Mert azt minden fórumon
kifejtették a városvezetők, hogy Rétságnak szüksége van a sikeres első
osztályú együttesre, csak a többi összefüggést nem ismerve, döntöttek,
ahogy döntöttek
Ha Mezőfi
igérete szerint jár el, és Salgainak sikerül játékosokat szervezni, akkor
február 20-ig eldől, indulni tud e Rétság a hosszú évek munkájával nehezen
elért első osztályú bajnokság tavaszi fordulójában.
A tudósító
bizakodik. Csak halkan jegyzem meg - nehogy a megjelenő jószándék visszavonattassék
- hogy mindezt a tájékozódást a döntés előtt kellett és illet volna megszerezni,
az egyeztetéseket lefolytatni, a szakembereket megkérdezni, akkor nem lett
volna ilyen emelt hangú és hangulatú csapatgyűlésre szüksége a labdarúgók
- és nem utolsó sorban a város - érdekeinek megfelelő kezelésére.
A további
fejleményekről is beszámolunk olvasóinknak.
|