Névadónk Hunyadi János
Hunyadi
János (1407?-1456) a török háborúk legkiemelkedőbb magyar hadvezére. Családja
a havasalföldi román fejedelemségből származott Magyarországra. Apja, Vajk,
Zsigmond király udvari vitézeként az erdélyi (Vajda-) Hunyad-várat kapta
birtokul, innen az utódok vezetékneve.
Az ifjú
Hunyadi János Csáki György székely ispán familiárisa, majd Lazarevics István
szerb despota apródja lett, hogy innen a Délvidék nagyhatalmú főúri családjának,
az Újlakiaknak katonai szolgálatába lépjen. Szilágyi Erzsébettel kötött
házassága (1428-1430 között) révén a Délvidéken széles körű kapcsolatokhoz
jutott. 1430 nyarán sikerült bejutnia Zsigmond király kiséretébe. Járt
Itáliában, ahol a zsoldos harcmodorral ismerkedett.
Később -
maroknyi zsoldos hadserege élén - az ország déli határain küzdött a betolakodók
ellen. I. Ulászló 1441. januárjában harci sikereiért jutalmul erdélyi vajdává,
temesi ispánná, és Nándorfehérvár főkapitányává nevezte ki.
Legnagyobb
ellenfele a török hadsereg, a világ akkori legfélelmetesebb harci ereje
volt. A szultán 100 000 főt számláló hada mind méretét, mind szervezettségét
tekintve felülmúlt minden európai 20 haderőt. Hunyadi
1442 tavaszán 20 került szembe komolyabb török erőkkel. A magyar
sereg március 18-án a szentimrei csatamezőn súlyos vereséget szenvedett
Mezid bég 15 000 fős hadától. A magyar vezér válaszul Gyulafehérvár mellett
megsemmisítette a török erőket.
Nagyszerű győzelmei felélesztették
Európában a keresztes háborúk eszméjét: 1443 júliusában I. Ulászló király
és Hunyadi János vezetésével mintegy 25-30 000 keresztes részvételével
indult a "Hosszú hadjárat", amely 1444 januárjáig tartott. Bár eredeti
célját - a főváros, Drinápoly elfoglalását - nem érte el, hatalmas területeket
szabadított fel, és a mintegy 40 000 főnyi török sereg fele megsemmisült
a harcban.
1446-ban
Magyarország kormányzójává választották, mely tisztséget 1452-ig viselte.
Legfőbb céljának a hadsereg és az ország védelmének erősítését tartotta:
egyesíteni kívánta a magyar sereget és az albán Szkander bég seregét. Ám
szándéka meghiúsult, így a Rigómezőn a magyarok súlyos vereséget szenvedtek
el az oszmánoktól.
V. László
trónralépésekor lemondott a kormányzóságról. Az uralkodótól ekkor azt a
megbízást kapta, hogy főkapitányként vezesse az ország védelmét a külső
ellenségek ellen. Eközben Murádot fia, II. Mohamed váltotta a trónon.
Követve apja nagyratörő terveit, elfoglalta Bizáncot, majd seregeit Magyarország
kapuja, Nándorfehérvár ellen fordította. Hunyadi János ¦ ezt megtudván
¦ saját pénzén egy 10 000 fős sereget állított ki, a várba 5 000 fős őrséget
küldött. Ám mivel a pápa és az uralkodó által ígért zsoldosok nem érkeztek
meg. A Kapisztrán János által toborzott önkéntesekkel együtt is csak 25-30
000 fős sereg állt szemben II. Mohamed kétszeres túlerőt képviselő hadával.
1456. július 21-én indult a döntő
roham. A magyar hadvezér csellel elfoglalta a török tüzérek állásait, és
saját fegyvereivel kezdte el lőni az ellenséget. Ez a csapás letörte a
török harcosok elszántságát, a pillanatnyi megingást kihasználva a magyarok
megfutamították a rettegett oszmán hadat. "Szultán még így megverve nem
volt." - írta maga Hunyadi János a diadalról.
A törökök
között kitört pestisjárvány azonban hamar áttört a magyar táborba is. A
"fekete halál" elérte a törökverő hadvezért is. 1456. augusztus 11-én Hunyadi
János örökre lehunyta szemét. Hatalmas anyagi és szellemi örökséget hagyott
hátra. Az atyai jussre, a hű emberek segítségére támaszkodva sikerült Mátyásnak
az ugyancsak ingatag alapokon álló királyságát megszilárdítania.
|