Névadónk Hunyadi János

Hunyadi János (1407?-1456) a török háborúk legkiemelkedőbb magyar hadvezére. Családja a havasalföldi román fejedelemségből származott Magyarországra. Apja, Vajk, Zsigmond király udvari vitézeként az erdélyi (Vajda-) Hunyad-várat kapta birtokul, innen az utódok vezetékneve.
     Az ifjú Hunyadi János Csáki György székely ispán familiárisa, majd Lazarevics István szerb despota apródja lett, hogy innen a Délvidék nagyhatalmú főúri családjának, az Újlakiaknak katonai szolgálatába lépjen. Szilágyi Erzsébettel kötött házassága (1428-1430 között) révén a Délvidéken széles körű kapcsolatokhoz jutott. 1430 nyarán sikerült bejutnia Zsigmond király kiséretébe. Járt Itáliában, ahol a zsoldos harcmodorral ismerkedett.
     Később - maroknyi zsoldos hadserege élén - az ország déli határain küzdött a betolakodók ellen. I. Ulászló 1441. januárjában harci sikereiért jutalmul erdélyi vajdává, temesi ispánná, és Nándorfehérvár főkapitányává nevezte ki.
     Legnagyobb ellenfele a török hadsereg, a világ akkori legfélelmetesebb harci ereje volt. A szultán 100 000 főt számláló hada mind méretét, mind szervezettségét tekintve felülmúlt minden  európai 20 haderőt.  Hunyadi  1442  tavaszán 20 került szembe komolyabb török erőkkel. A magyar sereg március 18-án a szentimrei csatamezőn súlyos vereséget szenvedett Mezid bég 15 000 fős hadától. A magyar vezér válaszul Gyulafehérvár mellett megsemmisítette a török erőket.
Nagyszerű győzelmei felélesztették Európában a keresztes háborúk eszméjét: 1443 júliusában I. Ulászló király és Hunyadi János vezetésével mintegy 25-30 000 keresztes részvételével indult a "Hosszú hadjárat", amely 1444 januárjáig tartott. Bár eredeti célját - a főváros, Drinápoly elfoglalását - nem érte el, hatalmas területeket szabadított fel, és a mintegy 40 000 főnyi török sereg fele megsemmisült a harcban.
     1446-ban Magyarország kormányzójává választották, mely tisztséget 1452-ig viselte. Legfőbb céljának a hadsereg és az ország védelmének erősítését tartotta: egyesíteni kívánta a magyar sereget és az albán Szkander bég seregét. Ám szándéka meghiúsult, így a Rigómezőn a magyarok súlyos vereséget szenvedtek el az oszmánoktól.
     V. László trónralépésekor lemondott a kormányzóságról. Az uralkodótól ekkor azt a megbízást kapta, hogy főkapitányként vezesse az ország védelmét a külső ellenségek ellen. Eközben Murádot fia,  II. Mohamed váltotta a trónon. Követve apja nagyratörő terveit, elfoglalta Bizáncot, majd seregeit Magyarország kapuja, Nándorfehérvár ellen fordította. Hunyadi János ¦ ezt megtudván ¦ saját pénzén egy 10 000 fős sereget állított ki, a várba 5 000 fős őrséget küldött. Ám mivel a pápa és az uralkodó által ígért zsoldosok nem érkeztek meg. A Kapisztrán János által toborzott önkéntesekkel együtt is csak 25-30 000 fős sereg állt szemben II. Mohamed kétszeres túlerőt képviselő hadával.
1456. július 21-én indult a döntő roham. A magyar hadvezér csellel elfoglalta a török tüzérek állásait, és saját fegyvereivel kezdte el lőni az ellenséget. Ez a csapás letörte a török harcosok elszántságát, a pillanatnyi megingást kihasználva a magyarok megfutamították a rettegett oszmán hadat. "Szultán még így megverve nem volt." - írta maga Hunyadi János a diadalról.
     A törökök között kitört pestisjárvány azonban hamar áttört a magyar táborba is. A "fekete halál" elérte a törökverő hadvezért is. 1456. augusztus 11-én Hunyadi János örökre lehunyta szemét. Hatalmas anyagi és szellemi örökséget hagyott hátra. Az atyai jussre, a hű emberek segítségére támaszkodva sikerült Mátyásnak az ugyancsak ingatag alapokon álló királyságát megszilárdítania. 


<<< Előző fejezet
www.retsag.hu
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-