Elias Canetti nálunk nem tartozik a legismertebb írók közé. Pedig a spanyol
zsidó szülőktől Bulgáriában született és Svájcban elhunyt egyébként osztrákként
nyilvántartott szerző a két világháború közti német nyelvű irodalom jelentős
alkotója volt, akinek munkásságát 1981-ben Nobel-díjjal jutalmazták. Fő
műve, a Káprázat, a társadalomtól elidegenedett tudós tragédiáját, egyben
felelősségét fogalmazza meg. A regény főhőse, a világhírű sinológus, Kien
professzor abból a megfontolásból veszi feleségül házvezetőnőjét, hogy
ezáltal életét zavartalanul a tudománynak szentelheti. Könyveit, kéziratait,
melyeket féltve őriz, így látja biztosítva. Számításaiban azonban csalódnia
kell, hiszen az új asszony jogait követeli. Családi életet, érzelmeket
akar, és amikor mindezt nem kapja meg, egyszerűen kitúrja a professzort
saját otthonából, könyvei közül. A hoppon maradt tudós az alvilág hálójába
keveredik, amikor végre úgy tűnik, minden megoldódik: Párizsból megérkezik
testvére, a neves pszichiáter, hogy testvérét visszajuttassa könyvei közé.
Ám ekkor az események nem várt fordulatot vesznek. Az író rövid mondatokkal,
váratlan fordulatokkal, pergő cselekményszövéssel érzékelteti a helyzet
átláthatatlanságát, ami különös, groteszk atmoszférát kölcsönöz a regénynek.
Kien professzor sorsának ellentmondásait a fülszöveg így foglalja össze:
A szakterületére, a cáfolhatatlannak hitt tények világába visszavonuló,
a minden hazugságtól irtózó és a tudomány tisztaságába zárkózó entellektüel
éppen azt adja fel, éppen azt árulja el, ami az igazi tudomány lényege,
értelme: az ember szolgálatát. Ezzel az árulással nemcsak tudományát, hanem
önmagát is kiszolgáltatja: védtelenné válik azokkal az erőkkel szemben,
amelyek az emberi értéket megalázva az alja, állati ösztönök, az erőszak
orgiáját készítik elő.
Elias Canetti nálunk nem tartozik a legismertebb írók közé. Pedig a spanyol
zsidó szülőktől Bulgáriában született és Svájcban elhunyt egyébként osztrákként
nyilvántartott szerző a két világháború közti német nyelvű irodalom jelentős
alkotója volt, akinek munkásságát 1981-ben Nobel-díjjal jutalmazták. Fő
műve, a Káprázat, a társadalomtól elidegenedett tudós tragédiáját, egyben
felelősségét fogalmazza meg. A regény főhőse, a világhírű sinológus, Kien
professzor abból a megfontolásból veszi feleségül házvezetőnőjét, hogy
ezáltal életét zavartalanul a tudománynak szentelheti. Könyveit, kéziratait,
melyeket féltve őriz, így látja biztosítva. Számításaiban azonban csalódnia
kell, hiszen az új asszony jogait követeli. Családi életet, érzelmeket
akar, és amikor mindezt nem kapja meg, egyszerűen kitúrja a professzort
saját otthonából, könyvei közül. A hoppon maradt tudós az alvilág hálójába
keveredik, amikor végre úgy tűnik, minden megoldódik: Párizsból megérkezik
testvére, a neves pszichiáter, hogy testvérét visszajuttassa könyvei közé.
Ám ekkor az események nem várt fordulatot vesznek. Az író rövid mondatokkal,
váratlan fordulatokkal, pergő cselekményszövéssel érzékelteti a helyzet
átláthatatlanságát, ami különös, groteszk atmoszférát kölcsönöz a regénynek.
Kien professzor sorsának ellentmondásait a fülszöveg így foglalja össze:
A szakterületére, a cáfolhatatlannak hitt tények világába visszavonuló,
a minden hazugságtól irtózó és a tudomány tisztaságába zárkózó entellektüel
éppen azt adja fel, éppen azt árulja el, ami az igazi tudomány lényege,
értelme: az ember szolgálatát. Ezzel az árulással nemcsak tudományát, hanem
önmagát is kiszolgáltatja: védtelenné válik azokkal az erőkkel szemben,
amelyek az emberi értéket megalázva az alja, állati ösztönök, az erőszak
orgiáját készítik elő.