Féltékenyek: a Garranek műve regényciklus második része
/ Márai Sándor

Márai Sándor egyik leglíraibb regényének története a regényciklus előző kötetének eseményei után két évtizeddel játszódik. Ez már a felnőttek világáról szól, azon kamaszok osztálytársairól, akik a Zendülőkben szerepeltek. Főszereplői immár a Garren-család tagjai, Péter és testvérei. A Várost időközben elfoglalták az idegenek, a fiúk távol, külhonban éltek hosszú éveken át. Az apa halálára hazatérő, egymással, az elhagyott szülővárossal, az apa életművével és sorsképletével szembesülő Garren fiúk és lányok számára már kérdés az, ami az apa számára természetes és egyedül elképzelhető volt: a polgár és a művész létének harmóniája és antinómiája. Érzik, hogy a családfő elhunyta nem csupán egy személy távozását jelenti, vele egy kor, műveltség és légkör is eltűnik a világból. Az első ízben csaknem hét évtizede napvilágot látott regény (Budapest, Révai, 1937.) más szempontból is igen fontos állomása Márai pályájának: teljes érettségében bontakozik ki benne szimbólumteremtő művészete. A cselekmény előterében egy családot látunk, melynek életét, tagjainak egymáshoz fűződő kapcsolatát alapvetően változtatja meg a családfő haldoklása és halála. Legalább ennyire fontos azonban az a bonyolult viszonyrendszer, amely a szereplőket a Városhoz, annak múltjához és jelenéhez fűzi. Központi szerepe van a valóság mögött rejlő titoknak, amely épp úgy befolyásolja a hősök gondolatait és tetteit, mint a hétköznapi tények. Márai e művében némiképp regényesítve ugyanúgy a polgári életformába, s az önmegvalósításba vetett hitét fejti ki, mint tette azt az Egy polgár vallomásai című kötetében.