Mesterlövészek: egy lövés – egy halott
/ Zicherman István

Az átlagember számára a sniper (mesterlövész) szó hallatán rögtön valami alattomos, vicsorgó kis gonosz emberke képe jelent meg lelki szemei előtt, aki suttyomban hátba lövöldözi a rendes srácokat (hasonlóak voltak a kémkedéssel kapcsolatos elképzelések is). A magyar nyelvben még a szakma meghatározása is sajátos: ha a mi katonáinkról van szó mesterlövész, ha az ellenségéről orvlövész. magyarázza a szerző e különös hivatás fény- és árnyoldalait, a mesterlövészek hihetetlen gazdaságosságát (átlagosan csak 1.3 golyót használnak fel egy élet kioltására), taktikai előnyeit, szinte oldalanként hitet téve a korszerű háborúkban történő alkalmazásuk mellett. A kiadvány Dávidot nevezi meg az első professzionálisan viselkedő mesterlövészként, aztán hézagosan követi a rejtőzködésben, a helyzetfelismerésben és a gyilkolásban járatos emberek működését a szipojlázadástól 2004-ig. Az összeállítás gerincét a 2. világháború, Korea és Vietnam mesterlövészeinek történetei alkotják, forrásmegjelölés nélkül (kivétel a Soldiers of Fortune magazin), de olvashatunk csecsenföldi (Vjacseszlav Mironov dokumentumregényéből), és szarajevói történeteket is. Az elképesztően sok ismétlést, szerzői okoskodást, rengeteg helyesírási, átírási, fordítási hibát tartalmazó kiadványban magyarázat nélkül marad az is, hogy miért nevezik az amerikai embervadászok hamburgereknek vietnami ellenfeleiket.