Életrezdülés: válogatott elbeszélések/ Bacsik Katalin

Ismerősen csenghet az orvos szerzőnő neve, hiszen nosztalgikus, elégikus hangvételű lírája több verseskötetet töltött már meg. Ezúttal prózai műveinek gyűjteményét vehetjük kézbe. S érdemes is a szerényen öltöztetett kötet kincseit felfedezni. A formai igényességgel, poétikusan előadott történetekben megtartotta természetes nyelvét igazi lélekbúvár prózával van dolgunk. A kötetcím híven fejezi ki a három tucatnyi elbeszélés hangulatát. Ezekben az életrezdülések-ben torokszorító hétköznapisággal vonulnak le a legmélyebb emberi drámák. Bacsik Katalin gyermek- és ifjúkori megfigyeléseiből, a tipikus 60-as, 70-es évekbeli falu életképeiből, portréiból, vagy kórházi események mozaikjaiból áll össze az elbeszélésgyűjtemény. Bár a kötet utolsó sorait idézzük, ízelítőül ideális megmártózni írójuk költői realizmusában: Bizony, bizony örök élet nincs. És újra születni sem lehet. Mit tehet hát akkor a gyarló ember? Talán csöndben leül a szobájában, és az ablakon keresztül nézi a szélben hajladozó fákat. Csodálkozik a természet rendjén, s hagyja, hogy a múlt eseményei akadálytalanul fölszivárogjanak a tudatába. Az emlékek dallamos visszhangjai körülölelik, és megszelídítik szürkébe hajló napjait. Ez az alaptónus hatja át a történeteket. Írójuk alkatából fakadóan érzékletesen ábrázolja a lélek belső fájdalmát, a szerelem, a kapcsolatok kiismerhetetlen szövedékét, a zsákutcába futó sorsokat, kilátástalanságba torkolló életeket ugyanúgy, mint a vérbő, egészséges paraszti miliőt.