Ha lelked, logikád…/ Végh Károly. – (Palócföld könyvek)

A közösség megtartó erejéről így vall Végh Károly: "Nehezen, majdnem félve emlegetjük még a szót: közösség. Pedig vágyunk erre a meghitt, fontos emberi viszonyra (...) Ideje volna, ha a közösség fogalom újra visszanyerné nemes értelmét: hagyományt jelentene, valami összetartozást, önbecsülést, önigazgatást, az egyenlőség alapján a másokra való figyelést, és jelentené az egymás segítését". Ezt az összetartó erőt egykor a szülőföldön, Nógrádban, gyermekéveinek felejthetetlen színhelyén még valóságosan tapasztalhatta. Jelen kötetbe szerkesztett írásainak egy része visszaemlékezés, e tájegységhez való kötődés őszinte feltárása. A közösségi gondolkodás köré csoportosulnak azok az írások is, amelyek Szabó Pál írásművészetének legfőbb vonásait, időszemléletét, a népi történelmi tudat ábrázolását, a műveiben megjelenő parasztközösségek jellemzőit szemrevételezik. Időben visszatekintve a 18-19. századi közösségteremtő és közösségszervező irodalmi és művészeti szalonokról, Beleznayné Podmaniczky Anna, Bártfai László, Fáy András, Teleki László közéleti szereplésének jelentőségéről olvashatunk. A következő két fejezet barangolás az irodalom és a képzőművészet műhelyeiben, gondolatfüzérek többek között Juhász Gyula, Kós Károly, Nagy László, Csoóri Sándor, Darvas József és Czine Mihály, valamint több kortárs képzőművész alkotása kapcsán.