DREILINGER TÍMEA
VÍRUSVÉDELEM 
 
A "vírus" szót hallva az emberek többsége hajlamos - biológiai tanulmányaira támaszkodva - olyan mikroorganizmusokra gondolni, amelyek legyengítik a szervezetet, vagy akár halált is okozhatnak. Ugyanakkor a köztudatban lassan elterjed a szónak egy másik, informatikai értelmezése is. Mi is az a számítógépvírus? És miért kell vele foglalkoznunk?
Napjainkban a számítógépeken tárolt és feldolgozott adatok értéke több nagyságrenddel haladja meg a hardver és a gépeken futtatott szoftver pénzben kifejezhető együttes értékét. Fontos tehát, hogy súlyuknak megfelelően értékeljük és kezeljük a számítógépes adatbiztonsággal kapcsolatos feladatokat. Mindenkinek - akár otthonában, akár a munkahelyén használ vagy felügyel számítógépet - tisztában kell lennie a rendszereket fenyegető veszélyek természetével, komolyságával, valamint a megfelelő megelőző és helyreállító intézkedésekkel. Ha e fenyegetésekre megfelelően felkészülünk, egyrészt jó eséllyel előzhetjük meg a rendszerek összeomlását és az ezzel járó adatvesztést, másrészt a rendszeres adatmentéssel megteremtjük annak a lehetőségét, hogyha a baj mégis bekövetkezne - visszaállítható legyen a meghibásodás előtti állapot.
Megelőzhető-e a vírusfertőzés? Milyen eszközök állnak rendelkezésünkre a megelőzésben? Ezek milyen hatékonyságú védelmet biztosítanak számunkra? Mi történik akkor, ha vírust találtunk? Mi ekkor a teendő, és mit nem szabad tennünk? Van-e különbség aközött, hogy a vírusellenőrző program a kártevőt, a vírust a rendszerindítást végző merevlemezen, a memóriában vagy leveleink kőzött fedezte fel? Mindezekre és a napi munkánk során felmerülő további, hasonlóan fontos kérdésekre keressük a választ ebben a könyvben.
Munkám során sokan segítettek és támogattak. Mindannyiuknak nagyon hálás vagyok. Köszönet illeti édesanyámat, aki munkakörülményeim biztosítása mellett könyvem egyik fő kritikusa volt. Külön köszönet Markhot Attilának, aki emberileg és szakmailag is mindig a biztos hátteret jelenti számomra. Hálás vagyok Pesoldt Editnek, aki az ötletgazda és kritikusom is egyben. Továbbá köszönöm Fodor Péternek, Bahil Miklósnak és Kún Gergelynek, hogy a szakirodalom felkutatásában segítségemre voltak. Nélkülük ez a könyv nem készülhetett volna el.