DEÁK ZSIGMOND - L. PAP ISTVÁN - MONCZ ATTILA 
MADÁR
SZÁLLJ MESSZE, SZÁLLJ MAGASRA! 

Olyan könyvet próbáljunk meg írni, amilyen maga Erdei Zsolt - mondtam kollégáimnak, mielőtt nekifogtunk volna a munkának. Nos, ez abból a szempontból sikerült is, hogy a közvetlen, barátságos és a zárkózott, önmarcangoló Madár belső ellentétét leképezik a könyv vidám, sztorizós és drámai, őszintén kitárulkozó részei. A legnagyobb hatóst a közvetlen családtagokkal való találkozás jelentette a számomra, édesanyja, nővére, húgai néhány mondatát, gesztusát sohasem fogom elfelejteni. Olyan érzelmi mélységekben és magasságokban jártam, mint ahol csak a saját életem, legközelebbi hozzátartozóim kapcsán. Biztos vagyok benne, hogy gyakorló sportújságíróként, bokszszakíróként már soha többé nem tudok úgy akárcsak egy szótagot is papírra vetni Zsoltról, hogy ne csengjenek a fülemben édesanyja hozzá intézett búcsúszavai egy telefonbeszélgetés végén: „Vigyázz magadra, gyémántom!"

Bursai kiütéséről (őt ütötték ki) úgy beszél, mint más arról, hogy vett egy kiló kenyeret; Vejlében 22 évesen könnyes volt a szeme, mert csak második lett az Európa-bajnokságon; Budapesten azt sem tudta, mi történik vele, amikor a BS-ben világbajnok lett; Minszkben a helyi kórház baleseti sebészetén kellett volna feküdnie, ehelyett inkább megnyerte az Európa-bajnokságot; Houstonban címvédőként egyetlen villanása sem volt a vb-n; Tamperében állva tapsolt neki a teljes Eb-mezőny, ma is párás az ember szeme, ha erre gondol; Sydneyben jóvátehetetlenül elrontotta élete utolsó olimpiáját, sosem fogja megbocsátani magának; csetlő-botló, kilátástalannak bélyegzett profi lett, majd fogta magát, és bohócot csinált a nagy Michalczewski legyőzőjéből, Gonzálezből.
Rendkívül eltökélt, őszinte, szeretnivaló ember.
Láthattam felnőni, ha felnőtt már egyáltalán.

Amikor a Kisstadionban padlót fogott, talán senki sem hitt abban, hogy három évvel később egy ország ünnepli őt, ráadásul könyv is készül az életéről. Akkor úgy tűnt, nem csak képletesen került mélyre, azonban ő egy pillanat alatt felpattant, és harcra kész volt. Mint előtte és utána mindig. Ha kellett, harcolt, ha kellett, küzdött, ha kellett professzor volt a ringben, de mindig nyert. És nem csupán a meccseit, hanem az emberek szeretetét is. Próbálták megfejteni a titkát, miért van az hogy nem osztja meg a társadalmat, hanem mindenki elfogadja, lassan már rajongásig szereti. A mérkőzései nézettségi csúcsokat döntenek, a népszerűsége az eget verdesi, ó pedig megmaradt olyannak, amilyen a Kisstadionban, a Gerasenkótól kapott pofonja után volt. Embernek. Hétköznapi, olykor esendő, de mindenképpen közkedvelt embernek.
Hogy mi a titka? Szándékaink szerint néhány oldal végigolvasása után már nem csupán előttünk lesz világos mindez.