Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923. okt.28. - Bp. 1977. okt. 6.): költő, műfordító. 1950-ben lett az Ifjúsági, később Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. 1963-65-ben Párizsban élt, a Seuil és a Gallimard kiadók munkatársa volt. Szerkesztette a népszerű A magyar irodalom és A világirodalom gyöngyszemei c. sorozatokat. Sokat tett a fiatal költőnemzedék útrabocsátásáért. 1955-ben és 1972-ben József Attila-díjat kapott. Korai költészetében a népköltészet hangját követte, Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak mesterei. A falusi valóságot mintázó életképeibe álomszerű elemeket vegyített (Eltűntek az égen). A népmesék játékosságával szólaltatta meg háborús élményeit (A jóborivó királylány). Számot tudott adni a szegénység fájdalmáról, a szegények örömtelen életéről is (Dülöngélünk). Az ötvenes években ő is elhallgatott, szinte két évtizeden át gyermekverseivel és műfordításaival volt jelen a költészetben. Költészete időközben átalakult: a népi hagyományokat természetes módon egészítették ki a modern francia líra vívmányai. Chaucer, Burns, Puskin, Moliere és André Frénaud műveit, továbbá az orosz népköltészetet (Ékes, fejér hattyú, 1962, Rab Zsuzsával) tolmácsolta. Népszerűek gyermekversei és verses meséi. (Új magyar irodalmi lexikon, Akadémiai Kiadó 2000. Második, bővített, javított kiadás.)