Megszűnt a Diósjenő - Romhány vasúti szárnyvonal. Legalábbis, ami a személyszállítást illeti. Pedig épp egy romhányi földbirtokosnak, Laszkáry Gyulának köszönhető, hogy a "nagy testvérével", a Vác - Balassagyarmat vonallal egyidőben kapu nyílt, mely az Ipolytól a Dunáig, s onnan a fővárosig vitte az útrakelőket.

Mikor 1846-ban megindult a közlekedés Budapest és Vác között, sokan úgy gondolták nem kell sokat várni a folytatásra, és a sínpálya építése folytatódik. Tervek születtek is egymást követően, de csak száz évvel ezelőtt indult meg komolyan a szervezkedés. Természetesen nem bíztak semmit a véletlenre. Talán mai mértékkel nézve kissé megmosolyogtató, de komoly forgalomszámlálást is végeztek a tervkészítés idején. Az erről készült jelentésben olvashatjuk, hogy hat óra leforgása alatt 305 lovat és ökröt számoltak meg, melyek Gyarmat felé, és 63-at az ellenkező irányba igyekeztek kocsijukat vontatva. 1890-ben Laszkáry Rétságra hívott össze egy vasútügyi értekezletet, melyen jelen volt báró Andreánszky Gábor alsópetényi, Prónay István romhányi, Huszár László tereskei és Rosenbach Sándor rétsági földbirtokos. Azt tűzték ki célul, hogy elindítják a megyeszékhelyet a Dunával összekötő vasútszakasz megépítését. Évek teltek el a tárgyalások folyamán. A nógrádi járás falvainak anyagi részt is kellet vállalniuk a költségekből. A szárnyvonal települési feltételül kötötték ki, hogy a szárnyvonalnak a fővonallal egyszerre kell megvalósulnia. Tolmács ígéretet kapott, hogy a személy- és a teherforgalomra egyaránt alkalmas lesz a vasútállomása, Diósjenő nagy rakodót igényel, Rétság esetében a hadügyminisztérium írta elő a nagy méretű nyílt rakodó megvalósítását. A hosszú tervezgetés után 1907-ben fogadta el az országgyűlés mindkét háza az új vasútvonal építéséről szóló törvényt. Ekkor kezdődhetett végre a kivitelezés. 1909 elején a Nógrádi Hírlap már arról számolt be, hogy az épületek elkészültek, a fővonal vágány és kavicsolása 75%-ban, a szárnyvonalból már 5 kilométer kész van. 1909. július 10-re tűzte ki a kereskedelmi miniszter a pálya "műtanrendőri bejárását", azaz az ünnepélyes átadást. A Vácról induló szerelvény Diósjenőtől először a szárnyvonalat járta végig. Romhányban Laszkáry Gyula villásreggelivel várta a küldöttséget a kastélyában. Innen folytatták az útjukat egészen Ipolyságig. Hazafelé - ez már nem számított protokoll útnak - mindenkinek jegyet kellett már váltania. A viteldíj személyenként és kilométerenként az első osztályon tíz fillér, a az alacsonyabb osztályon nyolc fillér volt.