A Rétsági Gobelin
Kör hatodik alkalommal megnyíló kiállítása elé
A Rétsági Gobelin Kör lányai, asszonyai
immár hatodik alkalommal mutatja be kiállításon a legsikerültebb remekeiket.
A varrással eltöltött hosszú órák szemet gyönyörködtető eredményeiből egy
látványos kollekció kerekedett. Még azt is korlátozniuk kellett, hogy egy-egy
alkotó ne jelentkezzen a tárlatra sok munkával, hiszen a kör helyben élő
tagjaihoz többen csatlakoztak a térség egyéb falvaiban élők közül is.
Gilles Gobelin
egy XV. századbeli francia kelmefestő volt, ki Párizsban alapított egy
kelmefestő műhelyt és megpróbált az akkor általánosan uralkodó olasz festési
eljárással versenyre kelni. Törekvését oly képtelenségnek tartotta a világ,
hogy a műhelyét Gobelin bolondházának nevezték; midőn pedig a skarlátszínnel
való festés módját megtalálta, azzal vádolták, hogy egyenesen az ördöggel
kötött szövetséget. Utódai a kelmefestés mellett a képszövést is űzték.
Azóta franciául Gobelins a neve általában a szövött képnek, különösen pedig
annak, mely a Gobelin-család eljárása szerint készül. XIV. Lajos minisztere,
Colbert 1662-ben megvásárolta az állam számára a Gobelin-család műhelyét.
Ekkor keletkezett belőle a királyi bútorok műhelye. A művészi ipar minden
ágának, így például az asztalosságnak, a bronzöntésnek is. Jól berendezett
műhelyek voltak e nagyszerű intézetben, itt készültek a királyi kastélyok
bútorai és egyéb készletei. Az intézet francia és a külföldről behívott
művészei vetették meg az alapját a francia művészetnek, mely ma is egyik
fontos forrása Franciaország gazdagságának. A Gobelin-műhely Párizsban
ugyanazon a helyen, ahol Gobelin Gilles alapította, ma is fönnáll.
A gobelint
keleten kilimnek is nevezik. Előállításának módja a kézi szövés, ebben
különbözik a színes ábrájú szövetektől. Míg keleten évszázadokon át változatlanul
geometrikus ábrák díszítették a faliszőnyegeket, az európai faliszőnyeg
változatos fejlődésen ment át. A XV. század volt a gobelin virágzásának
kora, szövésének technikáját németalföldi és észak-franciaországi, különösen
párizsi műhelyek nagy tökéletességig fejlesztették. A gobelin értéke olyan
nagy volt, hogy pl.: Bajaid szultán, Merész Fülöp burgundi herceg fiáért
váltságdíjként arrasi faliszőnyeget követelt. A gobelinek ábrázolásai a
kor irodalmából merítették témájukat, különösen a lovagregények alakjait
mintázták, de gyakran szerepeltek szimbolikus alakok is.
Az
ékítményeket maguk a flandriai mesterek készítették, míg a figurális részt
festőművészek tervezték. Az 1500-as évektől kezdve a gobelinek méretei
egyre nagyobbak lettek, s nem csupán faldíszül szolgáltak, hanem padok
támlájára is jutott belőlük. A templomokat vagy a kastélyok, paloták termeit
tették velük lakályosabbakká. A gobelinszövés terén forradalmat jelentettek
Raffaello kartonjai. Raffaello ezeket az ábrázolásokat is festményekként
kezelte, a festészet minden kifejezőeszközét belevitte a képszövésbe, s
ezzel bár művei csodálatra méltóak megfosztotta a gobelint dekoratív jellegétől.
A XVII. századtól kezdve Franciaországban készültek a legnagyszerűbb gobelinek.
XIV. Lajos idejében állami gobelingyárat létesítettek, majd a gobelin-művészet
a XIX. században veszített jelentőségéből.
Hazánk
legrégebbi falkárpitja Mátyás király Firenzében készült trónkárpitja, amelyen
reneszánsz stílusú motívumok láthatók. A múlt század elején a gödöllői
művésztelepen Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor készítettek érdekes
gobelinterveket, később pedig Rippl-Rónai József foglalkozott gobelintervezéssel.
A magyar gobelinművészet kiemelkedő alakja volt Ferenczy Noémi aki visszatért
az anyagszerű, dekoratív gobelinkészítési megoldásokhoz.
A
rétsági kiállítás minden évben nagy sikernek, szép látogatottságnak örvend.
A művelődési központ örömmel ad otthont az egyre gazdagodó kezdeményezésnek,
mely hat évvel ezelőtt Várszegi István tanár úr ötlete nyomán indult el.
|
