7 és fél hónap. Eddig tartott Berci kis élete. Bár cicáknál ez többnek számít.
     Vidám, okos, gyönyörű kis állat volt. Imádott „vadászni”. Ez lett a veszte. Mérgezett egeret fogott. (A mérget valamelyik környéken lakó tehette ki. Már többször is láttunk a házunk melletti kis utcában kimúlt egeret.)
     Két hét. Ennyi ideig szenvedett szegény. Ez alatt mindent megpróbáltunk, ápoltuk, fecskendővel etettük, amíg evett. Végül már azt sem. Aztán egyik éjszaka vége lett szenvedésének. Sírtunk mindannyian, hiszen már családtag volt. Én, aki inkább a legyet is kiengedem az ablakon, minthogy leüssem, végtelenül sajnáltam, és borzasztó volt látni kínlódását. Már több ismertőstől is kapnánk másik cicát. De azt kérdezem: minek? Hogy ő is úgy végezze, mit Berci? Mert így más cica is járhat. Ezért kérek mindenkit, hogy méreg helyett inkább ragasztót használjon! Szeretnénk megköszönni dr. Dobos Attilának azt az önzetlen segítséget, amit két héten keresztül minden nap kapott kiscicánk.