A helytörténet, a Felvidék iránt érdeklődők, valamint az író barátai találkoztak Rétságon. Csáky Károlynak, az Ipolyságon élő termékeny kutatónak, kiváló költőnek a negyven éves alkotói jubileumát ünnepelték. Nem idegenként érkezett a nyugat-nógrádi kisvárosba, hisz több alkalommal járt már itt köteteivel, verseivel, sőt írásai gazdagítják a Spangár András Irodalmi Kör antológiáját is.
     Az ünnepelt helytörténészt Dr. Hála József, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének egyetemi adjunktusa köszöntötte a rétsági könyvünnepen. Mint mondta, Csáky Károlynak ezidáig megjelent könyvei, majd másfél ezer tanulmánya és cikke széleskörű érdeklődésről és tájékozottságról tanúskodnak. Otthonosan mozog a helytörténet, az irodalomtörténet és a néprajz területén, közölt és közöl verseket, esszéket, publicisztikai, pedagógiai és közművelődési dolgozatokat. A különféle műfajokban megfogalmazott írások többsége megegyezik abban, hogy a szülőföldről, a történelmi Hont megyéről, az Ipoly mentéről és a Börzsöny vidékéről szólnak. Amikor levéltárak és könyvtárak csendjében búvárkodik, amikor néprajzi gyűjtőútjain jegyzetel és fényképez, amikor íróasztala felett töpreng, vagy amikor pedagógusként és közéleti emberként a katedráról beszél, különböző tudományos és ünnepi rendezvényeken előadást tart, ugyanaz hajtja őt: a szülőföld minél alaposabb megismerésének vágya és megismertetésének önként vállalt szolgálata. 
     Így vall munkájáról egyik korai kötetében: „Örülök annak, hogy amatőr néprajzkutatóként elődeimnek, szülőfalumnak, szülőföldemnek örök adósa lehetek. Hogy visszaadhatom nekik, illetve utódaiknak azt, amit tőlük kaptam. Hogy megismerhettem őket, s hogy megismertethetem hagyományainkat felnövekvő nemzedékünkkel, a még magyarul író és olvasó diákjainkkal. Mert valójában csak azt szerethetjük, amit ismerünk. Az önismeret és az önbecsülés pedig kötődéseinket erősítheti. Kötődéseinket önmagunkhoz, közösségünkhöz, nemzeti kisebbségünkhöz, nemzetünkhöz és anyanyelvünkhöz.”
     Munkálkodásának iránytűjeként a honti példaképek szolgálnak: Szeder Fábián, s a jeles előd: Ipolyi Arnold, akinek mottóként idézi is sorait műveinek elő-, vagy utószavában. „A népről, mely múltja emlékét nem képes méltányolni, amely azokat nem ismeri, jelentőségüket nem érti, művészetüket nem képes többé élvezni, el lehet mondani, hogy nem ismeri múltját, sem eredetét és fejlődését, nem bírja annak folytonosságát, nem ismeri saját magát. Azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti.”
     Csáky Károly munkásságát már jó néhány jeles tudós is méltatta. A pozsonyi Turczel Lajos professzor szép szavakkal írt róla, Újváry Zoltán professzor a debreceni egyetem iskolateremtő tanára pályaképet írt róla, oldalakon keresztül elemzi munkáját. „Csáky Károly a felvidéki szellemi élet kiemelkedő személyisége.” Zalabai Zsigmond így fogalmaz: „felismerve a szülőföld és a hagyományismeret fontosságát, nemzeti, nemzetiségi azonosságtudatunkat erősítő szerepét, a ködfoltos haza helyett – hisz haza csak ott van, ahol jog is van – a tájhaza megtartó televényébe eresztette körmeit, lerakta a hazai magyar ’hontológia’ alapjait”. Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke – maga is kiváló néprajzkutató – írta róla, hogy „boldog lehet annak a tájnak a népe, amelynek ilyen elkötelezett, fölkent helytörténeti kutatója van, s boldog lehet az a helytörténész, aki ilyen gazdag hagyományú népcsoporthoz tartozik, akinek ilyen szeretnivaló táj jutott szülőföldül.”
     A rétsági találkozó zárásaként Dr. Szénássy Árpád a révkomáromi KT Könyv- és Lapkiadó igazgatója ajándékozta meg az ünnepeltet. Ez alkalommal nyújtotta át számára negyven éves munkássága repertóriumát tartalmazó kötetet.