Az
életet tanította - Végh Károly kántortanító élete
A közéleti ember
Mindig figyelemmel kísérte a társadalomban,
a világban lezajló eseményeket, s azonnal reagált is rá, vállalva az esetleges
szembehelyezkedést a hivatalos politikával. A Nógrád. járási Tanítói kör
1934 áprilisi ülésének megnyitóbeszédéből15 idézzük az alábbiakat: "A fővárosi
utcán egy vak ember haladt. Nyugodtan és biztosan ment előre, mert kézen
fogta vezetője. Azonban embertömegbe jutva a vak elvesztette vezetőjét
Riadtan kapkodott, tapogatózott mindenfelé, majd elindult a járdán, de
tájékozatlansága folytán hol a falnak ment, hol pedig az útszéli oszlopnak.
Csak akkor nyugodott meg, és haladt ismét biztonsággal célja felé, amikor
vezetőjét ismét megtalálta. Ennek a vak embernek a sorsa a mai társadalom
kifejező mintaképe... A mai társadalomból hiányzik a jellemszilárdság...
A társadalmat alkotó egyes egyén érzi, hogy emberi méltósága lesüllyedt
és nem jelent. a' világ számára mást, mint egy- statisztikai számot. Érzi
.az egyén hogy ő ki van szolgáltatva a társadalomnak és az képes őt habozás
nélkül áldozatul hozni. Ezért aztán habzsolja az életet, úgyszólván 'pillanatok
alatt akar leszakítani minden virágot, mert nem tudja, holnap teheti-e?
.
Mi nemcsak
tanítók, hanem nevelők is vagyunk. Nem maradhatunk tétlenül. Törekednünk
kell. arra, hogy erős jellemeket adjunk a társadalomnak. Minél erősebb
jellemeket 'képezünk ki, annál több könnyet törölünk, annál több szenvedést
szűntetünk meg. .. A munka tehát előttünk' áll. Segítségére kell sietnünk
a vergődő társadalomnak, fel kell emelnünk az egyént emberi méltóságára,
hogy nyugodt, békés előrehaladást biztosíthassunk."(29)
Hadikórház az iskolában
1920-ban
a járási főszolgabíró felszólította a községeket, hogy a Rétságon felállítandó
földmívesiskola céljára bizonyos, anyagi lehetőségéhez mért hozzájárulást
állapítsanak meg. Végh Károly mindent megtesz azért, hogy a földmívesiskola
Diósjenőn valósuljon meg.
Végh Károly
községi képviselő az intézet létesítését vidékünk földmíves lakossága érdekében
állónak találja, mert az minként nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren
is éreztetné hatását. Azon törekvést azonban, hogy az iskola Rétságon állítanék
fel, nem pártolja, és pártolásra nem is ajánlja, mert Rétságot fekvésénél
fogva nem tartja alkalmasnak arra, hogy ott bármilyen kultúrintézmény létesüljön,
annak dacára, hogy járási székhely, s mint ilyen csak hivatali központ,
mely vasúton csak nehezen közelíthető meg, s nem rendelkezik azon feltételekkel,
amelyek egy földmívesiskola létesítéséhez szükségesek. A járás természetes
gócpontja, dacára annak, hogy a járás legszélén fekszik, vasúti közlekedési
vonalánál fogva egyedül Diósjenő község, mely mióta a Duna-Ipoly-völgyi
vasút létesült, fejlődésnek indult. A járás összes községei közül Diósjenő
községnek van a legkecsegtetőbb jövője. A járás minden részéből hozzáférhet
vasúton, mert elágazó állomása a romhányi szárnyvonalnak. Eltekintve azonban
az előbb emlí-tettektől, Diósjenő község természeti fekvésénél fogva predesztinálva
van a födmíves iskola befogadására. Diósjenő község ez idő szerint a járás
legnépesebb községe ahonnan a felállítandó földmívesiskola legtöbb növendékre
is számíthat, mert lakossága földmívelésből él. E községben van Özvegy
Sváb Sándorné nagykiterjedésű birtoka mely 5000 katasztrális hold erdőgazdaságból,
1500 kat. hold mezőgazdaságból, nagyobb kiterjedésű szőlőtelepekből áll,
s a birtokán levő 80 kat. hold kiterjedésű tóban intenzív haltenyésztés
folyik. Szakképzett kertész vezetésével pedig konyha-, gyümölcs és virágkertészete
virágzik. Indítványozza ennél fogva, hogy a létesítendő földmívesiskola
Diósjenőn állíttassék fel, mely esetben a község képviselőtestülete a várható
nagyobb áldozatoktól nem fog visszariadni. A tárgyban többen szólaltak,
s az indítvány helyeslése mellett azt elfogadásra ajánlották. Ez határoztatott:
32 véghatározat: 981/1920. A község képviselőtestülete Végh Károly indítványát
nagy lelkesedéssel egyhangúan magáévá teszi, s elhatározza, hogy mindent
el fog követni, hogy a létesítendő földmívesiskolát Diósjenő község kapja
meg."(30)
A földmívesiskola
nem valósult meg. A megfogalmazott célkitűzést a községi gazdasági ismétlő
iskola, és a téli gazdasági tanfolyamok szervezésével próbálták megvalósítani.
Egy ilyen tanfolyamról ad hírt a Nógrád-Honti Kultúra 1935-ben.(31)
"Február 20-án szép ünnepségben volt része Diósjenő és környéke közösségeinek.
Ekkor számolt be három hónapos munkája eredményéről a földművelésügyi kormány
által rendezett 7-es számú téli gazdasági tanfolyam. Az ingyen tankönyvvel
és írószerekkel ellátott hallgatók száma 47 volt, akik nagy szorgalommal
jártak az előadásokra. Ennek köszönhető, hogy magyaros és értelmes feleleteikkel
felejthetetlen élvezetet nyújtottak a vizsgáztató miniszteri kiküldötteknek
épp úgy, mint a jelenlevő gazdatársadalomnak. A hallgatók egytől-egyik
oklevelet és kettős aranykalászt kaptak emlékül. Ezenkívül a legszorgalmasabbak
zsebórával, gyümölcsfákkal és gazdasági szakkönyvekkel lettek kitüntetve...
Dicséret és nagyrabecsülés a tanfolyam hallgatóinak, amiért visszaültek
40-50 éves fővel az iskola padjaiba, hogy új ismeretek éles fegyvereivel
folytassák kemény harcukat az életért és boldogulásért.
Végh Károly
"szívén viseli Diósjenő lakosságának anyagi boldogulását is. Tevékenyen
közreműködött a Hangya fogyasztási szövetkezet, a tej szövetkezet, a gyümölcsértékesítő-
és szeszfőző szövetkezet és a szarvasmarha-hizlaló szövetkezet megalapításában.
A helybeli Hangyának, a tejszövetkezetnek, valamint a gyümölcsértékesítő
és szeszfőző szövetkezetnek a működését, mint ügyvezetőelnök biztos kézzel,
és nagy hozzáértéssel irányítja. Külön szeretettel fáradozik a gyümö1cstermelés
előmozdításán: e célból 15 katasztrális holdnyi területen faiskolát létesített,
ahonnét minden iskolás gyermek évente egy-egy nemesített gyümölcsfát kap.
A község lakói hálából képviselőtestületi taggá választották Végh kartársun-kat,
s helyet biztosítottak számára Diósjenő községi gazdasági bizottságában
is... A Hangya szövetkezet országos központi választmányának is megbecsült,
tekintélyes tagja.":(32)
Végh Károly
mint vállalkozó is a falu érdekét tartotta elsődlegesnek. Álljon itt két
idézet ennek bizonyítására:
A diósjenői
képviselőtestület 1920. július 8-i ülésének jegyzőkönyvéből: A pénzügyminiszter
engedélyezte, hogy a községek szeszfőző üstöket vásároljanak.
Végh Károly
indítványa: "Tekintettel arra, hogy miszerint a községnek üst beszerzéséhez
szükséges pénzösszeg és az üst felállí-tásához alkalmas telek felett nem
rendelkezik, ő a törvényes követelményeknek megfelelő üstöt saját költségén
beszerezni hajlandó és azt a község tulajdonába adja át, valamint megfelelő
telket biztosít a községnek rendelkezésére. Az üst beszerzés árát a községi
elöljáróság előtt számlával igazolni fogja, és ezt a beszerzési árat mintegy
kö1csönképpen adja a községnek, amelynek képviselőtestülete legkésőbb 1921.
július hó 1-ig nyilatkozni lesz köteles, vajon neki az üst árát megfizeti-e,
vagy az üstről lemondva, az ő tulajdonába adja-e át. Ez utóbbi esetben
az üst használatából annyiszor 150 koronát fizet, ahány 24 óráig az üst
használatban volt".
A községi képviselőtestület
1914. április 23-i ülésének jegyzőkönyvéből : "... a faiskola a faluvégi
rétről eredeti faiskola telephelyre letelepített, és oda 7.000 csemete
volt elültetve, amely nemesítésre vár. A faiskola kezelését Végh Károly
tanító évi 80 koronáért hajlandó elvállalni, amely összeget költségvetésileg
is elfogadásra ajánlja... A képviselőtestület jóváhagyta az elöljáróság
azon intézkedését, hogy a faiskola kezelését Végh. Károlynak a csemeték
benemesítése kötelezettsége mellett évi 80 koronáért átadta."
1931. március 6-án újból tárgyalta a képviselőtestület a faiskola bérbeadásának
kérdését. Végh Károly oly ajánlatot tett, hogy hajlandó a községnek évi
bér címén 200 db gyümölcsfa csemetét, vagy ennek ellenértékeképpen 200
pengőt fizetni hat éven keresztül, úgy azonban, hogy a faiskolában akkor
lévő csemeték az ő tulajdonát képezik.
A gyümölcsfaiskola
ezután virágzott fél. 1939-ben a Nógrád-Honti kultúra is hírt adott felőle(33)
"Végh Károly diósjenői kartársunk, a Nógrádi járáskör elnöke kiváló kertész,
mintaszerű nagy faiskolát tart fenn, gyönyörű gyümölcsössel. A közelmúltban
csinos kiállítású és emellett értékes tartalmú ismertetést, tájékoztatót
és fajtajegyzéket adott ki faiskolájáról. A füzet a gyümölcsfaültetők részére
hasznos utasításokat is tartalmaz. - Végh Károly kartársunkat a gyümölcsfanevelés
terén elért sikeres tevékenységéért meleg kartársi szívvel üdvözöljük."
A faiskola
jellemzéséül néhány számadat az árjegyzékből: összesen 121 féle gyümölcsfafajta
kapható, ebből alma 19 féle, körte 27 féle, őszibarack 24 féle és szilva
11 féle. A többi negyven féle gyümölcsfafajta között olyan kuriózumok,
mint birs, berkenye, lapsonya, mandula, mogyoró, som, gesztenye, stb. találhatók.(34)
Hetényi
Rezső, a nógrádi járás főszolgabírája így emlékezett vissza a diósjenői
faiskola létrejöttére:
„Hivatali vizsgálataim
során láttam, hogy papíron minden községben van faiskola, ennek a céljára
a költségvetésben évenként 50-100 pengő költséget irányoztak elő. Ezen
. összeg egy részét elvitte a járási faiskola felügyelő napidíja és fuvar
címén, a maradékot elszámolták a faiskola kitakarításáért. Valójában libalegelő
és gyerekjátszótér volt mind. Ezért úgy határoztam, hogy a községi faiskolákat
beszüntetem, és helyettük egyetlen járási faiskolát létesítek, amely alkalmas
lesz a községek gyümölcsfa csemetékkel való ellátására. Érintkezésbe léptem
Végh Károly diósjenői tanítóval, aki kitűnően értett a gyümölcsfák és a
csemeték neveléséhez. Kértem, létesítsen a 8 hold tanítói illetményföldjén
és még 10 hold bérleten csemetekertet. Felajánlottam, hogy a községek az
utcák és terek gyümölcsfákkal való beültetése céljára az eddig iskolakert;
fenntartására előirányzott 50-100 pengőért facsemetéket fognak, tőle vásárolni.
Ez a mintegy évi 2000 pengős összeg biztosítja a járási faiskola rentabilitását.
Végh Károly örömmel belement: A faiskola bevált. Végh 5 év múlva Ausztriába
szállított gömöri nyakasszilva és alma csemetéket. |
Gyümölcseivel az országos kiállításon
|
Végh megalakította
a község fiatalságának közreműködésével az első gyümölcsfa gondozó szövetkezetet.
Szakaszonként és évenként 1 Pengő lefizetése ellenében vállalták a gyümölcsfák
rendszeres permetezését. Több ezer fát vállaltak egy évre.”(35)
A gyümölcsfák szeretete és értő gondozásának
tudománya ma is fellelhető Diósjenőn.
A világháború időszakában is az aktív,
a feladatokat felvállaló embert ismerhetjük fel Végh Károlyban: Ha kell
a légvédelmi bizottságban dolgozik, ha azt kívánta községe, az igazoló
választ-mányban található, s ha úgy kívánta a sors, akkor a vöröskeresztes
segélyállomás vezetőjeként tevékenykedik.
Végh Károly életútjában igyekeztünk
föltárni mindazokat az összetevőket, melyek immár ezt a klasszikussá vált
tanítói modellt egyre vonzóbbá teszik napjainkban is, reméljük a jövőben
is. E "klasszikus modell" lényege - érzésünk szerint, egy ritkán létrejövő
szintézisben van. Németh László az európai fejlődés középpontjába a kísérletező
embert állította, akit a lét megismerése és formálása hajt előre az életben.
Végh Károlyt a lét megismerésének szenvedélye mellett a tapasztalatok átadásának
vágya is hajtotta, ez a kettős célkitűzés nemesítette példamutatóvá életútját
számunkra is. Vállalkozása Diósjenő mindennapjaihoz kapcsolódott, mégis
egyetemes érvényűvé nőtt: az életet akarta megtanítani.
|