ZSIDAI-NYERGES GIZI
Eső- és könnycsepp
Ablakpárkányra tévedő esőcsepp...
A száraz fa mohón, szomjazva issza.
Emlékeimben felvillan előttem
egy könnycsepp szemedben... kristályszín,
tiszta.
Simogatásom lángoló hevében
a kezembe hullott bánatod gyöngye,
ahogy a fában most ez az esőcsepp
tenyerem medrében eltűnt örökre...
1999. december 7.
A semmi
... lépés helyben állva ...
szakad a fonal
gombolyag létem elgurul
nehogy hozzá érj!
szótlanul lépj utána
majd megáll valahol ...
... Hozzád futok
egy röpke lét minden nap
bánatbolyhai hullnak
szerte–szét ...
Tokaj, 2004. augusztus 5.
|
