Enigma

Ránk indázó dzsungel mélyében
kétszemélyes gerilla-háború:
bevetve minden fegyvernem.
Hétköznapok lövészárkai közt
villanó mosoly-sortűzben,
vagy ütközet után egymásra
alélva – míg lelked ölelem:
ki kit ejt foglyul, Kedvesem?

Az idő

Kitartón kopácsol az idő
létünknek rideg márványtömbjén.
Egyszer szilánk hull,
másszor fénylő szikra.
Ám van úgy, hogy e félkész munka
hullt szilánkját tenné vissza...
 

Igéző

Légy versemnek piktora,
lepkeszárnyak dísz-pora,
hajnalomnak sugara,
nappalomnak új dala,
éjeimnek csillaga,
holnapomnak szép szava,
délutánom bíbora.
 

Várakozás

Voltál-e
kertben alvó – mag,
amely kis apró
remény-csírákat hajt?

Voltál-e
sárkánygyík-hátú
bús patakmeder –
mozdulatlan vize
folyni sem mer?

Voltál-e
elárvult fészek,
amelyből végleg
hiányzik az ének?

Voltál-e
mező, amit szél
lisztesre havaz –
majd rá egy éj
tükör–tavat ragaszt?

Mindegyik voltam.
Aztán jöttél Te,
átfagyva, boldogan.
Karácsony este van.