SZÁJBELY ZSOLT
  
Megbélyegezték...
Mert képes volt szállni a
 rabok között,
 mert nem hallotta, mit a
 világ nyögött,
 mert ellentmondott a
 megszokottnak,
 megbélyegezték:
 sültbolondnak!
   
Sírfelirat
... mert mocskos betondzsungel
 adta rabszolga életét, a föld
 helyett rideg, zárt tömbben fog
 oszlani teste...
      Szmog poraira!
   
Üdvözlégy evolúció !
szőrös mivoltunk
 ruhára váltva,
 sárból feküdve pamlagra,
 ágyra, /rovarcsípés helye
 kegyetlenül fáj ma /
 tévénkben: pornó, horror,
 akció:
 Üdvözlégy hát evolúció !
   
A realitás vége
Megdermedt homok – bársony
 bőr rétegződésében barázda szántás
 rombolja a tér – idő dicsőségét.
 /Emlékmű az atom – fagyban./
 Agykamra – sötét gondolat tónus
 mikrohullám jelrendszere mohón
 hirdeti látomás képét – a realitás
végét.
 /Forradalom az agyban./
   
Homok alatt...
A véletlen fakó, sápatag
játéka,
 önmagam éteri, én–térkép árnyéka
–
 papírhajón suhanó csont–szilánk massza.
Szemgödröm tátongó homok tenger mossa,
 perzsa–éj lapjaim forrongó szél osztja,
 selyemkendő csillagfény ragyogja
be homlokom.
 Vad madár–had kárál, az elfelejtett
partokon.
 Szél–lándzsa suhan szakadt izom szélén,
 homok alatt nyugszom, vad apálynak
éjjén...  
 
 |