Valami elveszett valahol
Ott a mezők felett
az alkonyba csapódott
Idegsemmisült, szétesett,
vagy őrzik még a fák
a kertek mélyén zörgő levelek
a zúgó pisztrángosok
a dermedt utcák,
borzongó sikátorok...
talán itt lapul a kövek alatt
rejtik néma ajtók
elzárják sima arcok – üvegfalak
vagy homokként ott él a romokban
fekszik a földben, agyagban
a sárguló csontokban...
Én keresem csillagban
szélsodort, gyűrött hírlapban
útszéli árkokban
vágytól meggyötört álmokban
de nincs sehol.
Vagy nem is volt.
Csak karok árnyjátéka létezett
és a szívemen egy betöltetlen, fehér folt
egy védtelen, üres rés.
Valahol elveszett
Ott, a mezők felett
Egy angyali ölelés.