GÁL GÁBOR
Az ezerszív tó tükre
Mint egy kis esőcsepp,
Mely lágy dallamot játszik,
Továbbgurul, letörlöm arcomról,
S letagadom, – nem én könnyeztem:
A Természet.
Végtelen színben
Újra, mint rég, végtelen
színben,
Ezerszív tó tükrében,
Visszhangzik a Tavasz kertjében,
Egy esőcsepp gondolata.
A hangok, melyek jelzik az utat,
Az út, mely az idő homályába vész,
Az idő, mit sohasem kértem számon,
Feledésbe merült édes álmom.
Újra, mint rég, végtelen színben,
Ezerszív tó tükrében,
Játszadozik a tavasz fényében,
Szivárvány szeretettel: A Nap.
|