Az ezerszív tó tükre

Mint egy kis esőcsepp,
Mely lágy dallamot játszik,
Továbbgurul, letörlöm arcomról,
S letagadom, – nem én könnyeztem:
A Természet.
 

Végtelen színben

Újra, mint rég, végtelen színben,
Ezerszív tó tükrében,
Visszhangzik a Tavasz kertjében,
Egy esőcsepp gondolata.

A hangok, melyek jelzik az utat,
Az út, mely az idő homályába vész,
Az idő, mit sohasem kértem számon,
Feledésbe merült édes álmom.

Újra, mint rég, végtelen színben,
Ezerszív tó tükrében,
Játszadozik a tavasz fényében,
Szivárvány szeretettel: A Nap.