Topolcsik Imréné
Várjak még?

Hitvány életemet rongyosan viselem,
bármilyen nehéz is, már le nem tehetem.
A sors terhe miatt szépségem elmúlott,
fájdalom nyoma az arcomra rakódott.

Viszem az éveket. De meddig? --- nem tudom.
Ha nem szégyelleném, megállnék félúton!
Elmúlt napjaimból válogatni kezdek.
Örömet osztani --- az élet elfelejtett.

Várjak még? De meddig? --- vagy már készülődjek?
A holnapok előttem semmit sem ígérnek.
Hitvány életemet rongyosan viselem,
majd ha már nem bírom, örökre leteszem. 
 

Visszatér-e még?

Visszatér-e még,
jön-e vissza újra?
Napnyugat felé ment,
arra vitt az útja.

Elment idegenbe
csavargós folyókon.
Lábnyoma elsüllyedt
a poros utakon.

Elment, búcsú nélkül.
Langyos szél kísérte.
Fog-e még üzenni?
Még azt sem ígérte.

Csak tudnám, merre jár,
az eső hol veri?
Melyik erdő adhat
éjjel szállást neki?

Itt hagyott egyedül,
megcsonkult életem.
Merre induljak el?
Tűzön? --- vagy vizeken?
gyere velem
hangtalan erdőbe,
ott megölelnélek
igazán, kedvemre.
Nem tudná meg senki!
Még a szél sem jár ott.
Ahány falevél van,
adnék annyi csókot.

Hangtalan erdőbe
a virág sem nyílik,
csak szerelem terem, 
mélyen gyökeredzik.
Hogy mi merre mennénk
senki meg nem tudná!
Lehulló falevél
nyomunkat takarná.

Hangtalan erdőbe
álmodnánk szépeket.
Képzelnénk csodákat,
rejtenénk fényeket.
Nem volna ott senki,
mi mégis susognánk,
szerelem tüzénél
csókra csókot raknánk.

www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-