Már vagy kilenc év óta ismerem a Tereskén élő Szunyogh Palit. Szemüveges, tömzsi alakja úgy hozzátartozik Rétsághoz, akár a csobbanó kő kavarta hullámok a tóhoz. Ismerem és mégis ismeretlen számomra: nem tudom, mi lakozik lelke mélyén, szíve közepén, csak azt tudom, hogy egy aranyos, vidám fiú, aki folyton verseit mondja, de leírni azokat nagy ritkán szokta...
Paliból , ha találkozunk úgy dől a vers, akár a lávafolyam, de ha ritkán le körmöli
„gyermekeit”, akkor úgy érzem magam, mint Alice csodaországban!
Álmélkodom: valami gyönyörűség kerít hatalmába, ami fogva tart, nem enged el...

Szunyogh Pál  1963-ban született Balassagyarmaton.Az érettségi után nyomdász szakmát tanult, melyben ma is dolgozik a rétsági Globusban,de a gyarmati zeneiskolában fuvola tanszakon is képesítést szerzett. Tereskén él.
Verseket úgy tizenöt évvel ezelőtt, még  katonáskodása idején kezdett el írni, melyeket
napjainkban is ír – többnyire a fejében...
Havonta egy-egy verset „fogalmaz”; nagy hatással volt rá a XIX. századi francia líra.
A magyar klasszikusok közül Tóth Árpádot és Ladányi Mihályt említi (ez utóbbi hatása
fellelhető a saját verseiben is.)
Eddig verse mindössze két lapban: egy határőr újságban és a rétsági Hangadóban jelent meg.
Nem tartozik egy irodalmi csoportosuláshoz sem, de nagyon szeretne már egy irodalmi körhöz csapódni...

Pali verseit olvasva bátran ajánlanám akár a gyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagjainak soraiba is, csak hát papírra kellene vetnie a szép, igazi költői tehetségre utaló szavakat...!
Addig is az Ipoly Hírnök olvasóinak szíves figyelmébe ajánlom Szunyogh Pál verseit, mert a „Szögesdróton oszló macskatetem a szerelem”; az „avarba hulló madárfióka pihegés”, vagy a „Hófödte töltések koporsóláncán / A varjúkárogás csak üres zsolozsma.” sorokból árad a talentum, a költői tehetség!

Szunyogh Pál:
 

ŐSZI LEVÉL DÓRÁHOZ

Hátratett kezekkel fészkelődnek a sorok
Recseg-ropog a vers korhadt padsora
Ajaknyi döbbenet – Zuhanás minden
Csattog pillantásod szelíd ostora.

Tántorog az est a bánat pohár szélén
Hallgat és én is hallgatok
Fogyatékos jambusok között
Az igék süketek, a főnevek vakok

Fagott borong, megfojt nagyon
Keresetlen mord nyugalma
Magamba gombolom ordas haragom
Szavam marad torkomhoz lapulva

Dülöngél bennem is egy bágyadt dallam
Ócska xilofon koppan lá-ról ti-re; ti-ről dó-ra
Ránctalanra vasalja arcomat a fény
Alkonyatra érkezem, vagy holnap virradóra
 

Ölyvszínű levelek hullanak

Akasztófára való október!
Hiányod másodperceit cipeli a köd
Bokáig vágott kukoricaszár közt
Kései kelésű fácán lődörög.

Bokáig vágott csutkalabirintus
Fonnyadt csöveken matat a pocok
Dermedő tücsök d-dúrja halkul
A csalitból meglőtt őz oldalog.

Villamosszékbe való november!
Anyám a földeken csak tusát talál
Mire ölyvszínű levelek hullanak,
Már őt böngészi a halál...