Élményfestés

2021.11.07.
Add a Facebook-hozAdd a Twitter-hez

Alkotni, valami új dolgot létrehozni mindig felemelő érzés. Legyen az egy barkács kisbútor, a hímzett blúz, egy szép kert. Mindezek saját és közvetlen környezetünk örömét szolgálják, vannak azonban olyan műfajok, amely eleve arra született, hogy több ember nézze, olvassa, hallgassa. Ilyenek a versek, az irodalom, a zene, de lényegében ilyen a festészet is. Efféle alkotások megszületéséhez biztosítottak a szervezők lehetőséget a művelődési központban.
     Pár évtizeddel ezelőtt, amikor már nagyobb kitekintésünk volt a világ művészetére, sokszor hallottam egy-egy nonfuguratív, vagy abstrakt festményt falon vagy tankönyvben nézegetve, hogy "ez mi?". Ilyet a gyerekem is rajzok ... Ha nekiülök én is csinálok hasonlót. Ilyenkor mindig azt mondtam, hogy rajta, meg lehet próbálni. Persze nem lemásolni egy Picassót, egy Dalít, egy Mondriánt, egy Arpot, vagy magyarok közül pl. Kassákot a ma is élők közül Bak Imrét - lehetne sorolni a végtelenségig. Hanem újat kitalálva festeni egyedit, harmonikusat és szépet. Ehhez persze sok feltétel kell. Hely, vászon, festékek, és főképpen a kezdőknek egy szakértő segítő.
     Nos a művelődési központban lehetőséget teremtettek arra, hogy amint a plakáton az alcím megfogalmazza: "Te jó ég, hisz én festek!". A résztvevőknek itt mindent biztosítottak a szervezők. Volt keretre feszített vászon, állvány, festék, aki kért még egy köpeny is. És volt segítő vezető, Lengyel László személyében. Egy témát választottak megvalósításra, hiszen így volt könnyebb együtt haladni. Alapozás után felkerült egy kék madártest a vásznakra, majd pávává változott és egyre díszesebb farktollai lettek. Mellette egy sárga madár, amint éppen "enyelegnek". A munka folyamatosan haladt, és valóban mindenkiben megfogalmazódott az élmény, hogy tud festeni, és ez boldogító elfoglaltság.
     Ha lesz folytatás, akár már önálló témákat dolgozhatnak fel a résztvevők, vagy kialakulhat egy helyi festő szakkor az egyszeri alkalomból. A közös munkának - azon túl, hogy a konyhaasztalon nehéz lenne képeket alkotni - van ereje és élménye. Úgy tűnik országszerte népszerűek az ilyen élményfestések, van rá érdeklődő. Furcsa, hogy a 13, az alkotó képzőművészettel talán először ismerkedő résztvevő között egyetlen férfi sem akadt. Jó, jó, legyen egyenjogúság, hiszen az elmúlt századokban szinte kivétel nélkül urak nyúltak ecsethez, és most átbillent itt is a nemek aránya.
     Az elkészült munkákat mindenki hazavihette - akár még alakíthat is rajta - de előtte készült egy csoportkép. A figyelmes szemlélő észreveheti, hogy szó sincs valamiféle kifestőkönyv-szerű munkáról, hiszen a képek azonos témát dolgoznak fel, de nem "indigóval" születtek. A figurák méretében, elhelyezkedésben, részletgazdagságban is mások minden képen. 
     Néhány képpel az alkotó munka pillanatait villantjuk fel.

GiK - 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-