Élményfestés
2021.11.07. |
|
|
Alkotni,
valami új dolgot létrehozni mindig felemelő érzés. Legyen az egy barkács
kisbútor, a hímzett blúz, egy szép kert. Mindezek saját és közvetlen környezetünk
örömét szolgálják, vannak azonban olyan műfajok, amely eleve arra született,
hogy több ember nézze, olvassa, hallgassa. Ilyenek a versek, az irodalom,
a zene, de lényegében ilyen a festészet is. Efféle alkotások megszületéséhez
biztosítottak a szervezők lehetőséget a művelődési központban.
Pár évtizeddel ezelőtt, amikor már nagyobb kitekintésünk volt a világ művészetére,
sokszor hallottam egy-egy nonfuguratív, vagy abstrakt festményt falon vagy
tankönyvben nézegetve, hogy "ez mi?". Ilyet a gyerekem is rajzok ... Ha
nekiülök én is csinálok hasonlót. Ilyenkor mindig azt mondtam, hogy rajta,
meg lehet próbálni. Persze nem lemásolni egy Picassót,
egy Dalít,
egy Mondriánt,
egy Arpot,
vagy magyarok közül pl. Kassákot
a
ma is élők közül Bak
Imrét - lehetne sorolni a végtelenségig. Hanem újat kitalálva festeni
egyedit, harmonikusat és szépet. Ehhez persze sok feltétel kell. Hely,
vászon, festékek, és főképpen a kezdőknek egy szakértő segítő.
Nos a művelődési központban lehetőséget teremtettek arra, hogy amint a
plakáton az alcím megfogalmazza: "Te jó ég, hisz én festek!". A résztvevőknek
itt mindent biztosítottak a szervezők. Volt keretre feszített vászon, állvány,
festék, aki kért még egy köpeny is. És volt segítő vezető, Lengyel László
személyében. Egy témát választottak megvalósításra, hiszen így volt könnyebb
együtt haladni. Alapozás után felkerült egy kék madártest a vásznakra,
majd pávává változott és egyre díszesebb farktollai lettek. Mellette egy
sárga madár, amint éppen "enyelegnek". A munka folyamatosan haladt, és
valóban mindenkiben megfogalmazódott az élmény, hogy tud festeni, és ez
boldogító elfoglaltság.
Ha lesz folytatás, akár már önálló témákat dolgozhatnak fel a résztvevők,
vagy kialakulhat egy helyi festő szakkor az egyszeri alkalomból. A közös
munkának - azon túl, hogy a konyhaasztalon nehéz lenne képeket alkotni
- van ereje és élménye. Úgy tűnik országszerte népszerűek az ilyen élményfestések,
van rá érdeklődő. Furcsa, hogy a 13, az alkotó képzőművészettel talán először
ismerkedő résztvevő között egyetlen férfi sem akadt. Jó, jó, legyen egyenjogúság,
hiszen az elmúlt századokban szinte kivétel nélkül urak nyúltak ecsethez,
és most átbillent itt is a nemek aránya.
Az elkészült munkákat mindenki hazavihette - akár még alakíthat is rajta
- de előtte készült egy csoportkép. A figyelmes szemlélő észreveheti, hogy
szó sincs valamiféle kifestőkönyv-szerű munkáról, hiszen a képek azonos
témát dolgoznak fel, de nem "indigóval" születtek. A figurák méretében,
elhelyezkedésben, részletgazdagságban is mások minden képen.
Néhány képpel
az alkotó munka pillanatait villantjuk fel.
GiK
-
|