Magyar népi pajzánságok
| 2020.10.17. |
 
|
|
A művelődési
központ színháztermében lazán ülve, maszkban helyezkedtek el a nézők. Talán
néhányan éppen a vírusveszély miatt maradtak távol, az amúgy - a Déryné
program keretében - belépőjegy nélkül látogatható előadásról. Pedig
érdekes témát dolgoztak fel a vendégművészek, kiváló előadásban.
A pajzán történeteknek van irodalma és hagyománya. Elég például a Dekameron
népi változatásra, a Paraszt dekameronra gondolni. Nem is lehet
felsorolni hány ismert író, költő dolgozta fel a szerelem testi megnyilvánulását
szókimondó, vagy rafináltan körbeírós, de egyértelmű utalásokkal. Lehet
továbbá Babits Mihály, vagy Faludy György műfordításaira gondolni. De közvetlen
közelünkben is él egy irodalmi alkotó, Karaffa Gyula, aki Csúnnyamesék
címmel adott közre e tárgykörbe sorolódó történeteket. De még dalos formában
is megelevenedett jónéhány történet Pál Pista bácsi tolmácsolásában.
Kétségtelen tény, hogy a magyar nyelv igen változatos. Bizonyos dolgokat
trágár szókimondással bőséges szókészletből is elő tudnak adni, akik úgy
beszélnek "mint a kocsis". De a nő nőiességéről, a férfi férfiasságáról,
és a kettő találkozásáról lehet úgy is mesélni, hogy egyetlen szó nem hangzik
el, amit ma durvának, vagy trágárnak minősítenénk. Hát ez az este, ahol
Fabók Mariann és Keresztes Nagy Árpád elevenített meg a néphagyományban
"felnőtteknek" terjedő meséket, ez utóbbi nyelvezettel okozott humoros,
emlékezetes pillanatokat.
A két művész nem ismeretlen a rétsági közönség számára. Fabók Mariann többször
volt vendég ezen a színpadon a Kereplő Néptánc Egyesület meghívására. Keresztes
Nagy Árpád pedig a gyermekligetben tartott az ősz folyamán zenés-bábos
előadást, de korábban is fellépett már nálunk.
Érdekes előadás volt, amiben nem csak a szövegek megfelelő hangsúlyozása
volt a művészi munka próbaköve. Itt igen sokoldalúnak kellett lenni az
előadónak, hiszen egyszerre színész, bábszínész, és mesemondó énekes. Sőt
hangszereket is mesteri módon szólaltattak meg. És ezeknek a készségeknek
az együttese tette különlegessé az estet.
Nehéz lenne a látható játék hozzáadott értéke nélkül idézni az elmondottakból.
Talán egyet érdemes kiemelni, ami a végén, mintegy összefoglalásaként a
történteknek és az emberi életnek. Ez a háromlábú szék esete. "Kicsi unokám!
Hogyha én ezt az egészet újra kezdeném, én csakis a háromlábú széket keresném.
Az maga a teljesség. A test szerelme, az értelem szerelme, és a lélek szerelme.
... Öreganyád mondja neked kicsi unokám, hogy az a valaki, aki egylábú
széken próbál megülni, az nagyon hamar pofára esik." Hát bizony a
nép ajkán született bölcsességek néha többet mondanak, mint egy egész könyvtárnyi
filozófia, vagy társadalomlélektan.
Pár képet idézünk fel az előadásból.
GiK
-
-
|
