Ballagás az óvodában
-
Ballagtak
az óvodások. A búcsúzkodó középiskolai diákok hagyománya mára már az iskolákban
is szokássá nemesedett. Nincs ez másként a gyermekintézményeknél sem. A
rétsági óvodában - mint a hasonló többi kisdedóvóban - szölők, gyermekek,
óvodai dolgozók izgalommal várt ünnepe a nagycsoportosok elköszönése, búcsúzó
ballagása.
A pénteki nap ebben a "véndiákos" hangulatban telt Mikszáth úti épületben.
A feldíszített kapu, a virágkoszorúval körbeformált teremajtók az idegennek
is elárulják, hogy itt egy jeles nap következik.
Tulajdonképpen három esemény valósult meg - ezeket a képeknél elválasztó
vonallal is jeleztük - hiszen az emlékezés és az elköszönés rítusai már
délelőtt elkezdődtek. Ekkor még szülők nélkül, csak a kicsik és az óvoda
dolgozói egymás között elevenítették fel az eltelt 2-3 évet. Végigjárták
a termeket, énekeltek, verseltek, nyakukba vették a hosszú útra emléket
őrző tarisznyákat, és az ittmaradók sajátkészítésű ajándékkal halmozták
el az iskolapadba nőtt társaikat. A menet végül az udvart végigjárva fejeződött
be. Itt az óvónők kúrusa énekelt ismert, elköszönő dalokat.
Tekintve, hogy két csoport is ballagott a délutáni, már szülők, hozzátartózók,
barátok részvételével zajló események két időpontban kerültek megrendezésre.
Nem annyira a termek befogadóképessége okán, hanem ha a vendégek akarnak
mindkét helyen résztvehessenek a megható ünneplésben, és az óvoda minden
dolgozója is jelen lehessen mindkét helyen. No meg azért is, hogy így mindkét
csoport saját szobájától, játékoktól, tárgyaktól, a falakat díszítő ezer
emléktől is elköszönhetett.
16 órakor a Micimackó csoport megilletődött csöppségei ültek körbe a megszokott
termükben. Tálán még nem is tudatosult bennűk, hogy ilyen formában, minden
pajtással együtt utoljára foglalják el ezeket a székeket. A teremadottságokat
kihasználva az elválasztófalak a másik termekhez, mintegy nézőtérhez nyitottak
színpadi függönyt. Vinczéné Szunyogh Judit köszöntője után a gyerekek sorra
bemutattak verseket dalokat, amit itt tanultak. Meghatottságot sugárzó
arcoktól csak a szülők izgalma volt nagyobb. Egy jelenetet is bemutattak,
afféle óvodás lakodalmast. A "hivatalos" rész befejezése után volt még
meglepetés kicsiknek, nagyoknak egyaránt. A Szülői közösség kéviseletében,
minden szülő nevében virággal, ajándékkal köszöntötték a csoport életében
résztvevő óvodai dolgozókat. A kicsiknek pedig egy-egy lufi volt a titkos
ajánkék. Ezeket a könnyű gázzal töltött gömböket egy-egy kívánsággal kísért
súhajjal engedték felemelkedni a végtelenbe. Remélve, hogy arra fent az
óhalyok valóraváltását segítik majd.
17.30 kor a Napocska csoport tartotta hasonló módon saját termében ünnepélyes
zárófoglalkozását. Ivanicsné Bizik Beáta köszöntötte munkatársai nevében
is a jelenlévőket, majd az előzőekhez hasonlóan verses, zenés, bemutatkozással
adták tudtul a gyermekek, hogy önálló produkciókkal, figyelemközpontosítással,
felkészülés képességével már érettek az iskolai munkára. Itt is volt jelenet,
majd - miként az micimackósoknál - az ovónők énnekara búcsúztatta a gyermekeket.
Itt a meglepetés a kicsiknek egy-egy kézműves medál és "Búcsú az óvodától"
című könyv volt, miközben egy boltív alatt jelképesen is átlépték azt a
kaput, ami egy másik világba vezeti őket ősztől. Szintén virágokkal és
ajándékkal köszönték meg a szülők nevében a csoporttal foglalkozók munkáját.
Befejezésként pár hasznos információ. A ballagással az óvodai tanév véget
ért, de eltérően az iskoláktól, nem zárnak be az intézmény kapui. Órarendszerű
foglalkozások ugyan nem lesznek, de aki szeretné gyermekét az óvoda biztonságában
tudni, ők egészen a nyári karbantartások kezdetéig - várhatóan július 26-ig
- járathatják az elbúcsúzottakat is az intézménybe. Egészen biztos, hogy
kevesebben lesznek, és az idő nagyrészét segítő felügyelettel az udvari
vagy termi játékok, a szabadfoglalkozások teszik ki. Ezzel együtt valóban
igaz, hogy így, - mindenki együtt - ezen a napon találkoztak utoljára a
csoportok tagjai.
Kattogtak ugyan a fényképezőgépek, forogtak a kamerák, sok szép családi
emlékkép készült, ahogy a technika fejlődésével ezt ma már akár egy telefonnal
is bárki megteheti. Azért egy válogatást mi is készítettünk, emlékezésként
és emlékként azoknak akik részesei voltak, és tudósításként akik nem lehettek
ott. Bizony ha portálunkon visszalapoznak ezek az emlékképek között sokan
nagyiskolásként, a régebbi évekből szinte már felnőttként kereshetik ki
gyermekkori ünneplős képeiket.
GiK
.
|