Óvodások maskarás farsangja
-
Óvodánkban
az előző években csoportszobákban volt jelmezes nap. A kicsik nagyon élvezték,
és a retsag.net is sorra beszámolt róla, de azért az igazi mulatság hangulata
mégiscsak hiányzott. És hiányzott a szülőknek, hozzátartozóknak is, hogy
gyermekeiket lássák az átöltözés varázslatának örömével az arcukon. Azt
a játékos átlényegülést ami ilyenkor lezajlik, valóban csak csodálattal
lehet figyelni.
Oka persze volt. Igen sok betegség csökkentette a létszámot, az akkori
járványok között pedig az óvodapedagógusok nem kockáztatták, hogy a még
egysészéges kicsik is fertőzéseket szedjenek össze. A mostani télben ilyen
veszélyes járványt nem tapasztaltak, így hát újra a feldíszített tornateremben
rendezhettek igazán nagyszabású farsangi mulatságot.
Jelmezek itt is voltak bőven. Megelevenedtek a mesék akár könyvekben olvasták
a szülők, óvónők, akár televízióban látták gyermekmeséket. Ezek hősei inspirálták
többnyire, hogy ki mi szeretne lenni. Aztán a szülők ügyes kezekkel összehozták
az átváltozás rekvizitumait. A jeles napon pedig mielőtt beültek a nézőtérként
kijelölt padsorokra, fel is öltöztették az izgatott csöppségeket.
A köszöntők után kezdetét is vette a mulatság. Elsőként a nagycsoportosok
jártak egy "nyitótáncot", majd az egyes korosztályok mutatták meg jelmezeiket.
Csoportosan és egyénileg is körbejárva a teret. A gyermekeket persze nem
csak az inspirálja, hogy egyszer körbemennek az ezévi kedvenc álruhában,
hanem szivesen játszanának, mókáznának még benne. Így aztán szó sem lehetett
itt átöltézésről, a következő programrészeken boldogan viselték ezt az
erre a napra megvalósuló másságot.
Így történt aztán, hogy a nem annyira népi viseletben Simon Katalin vezetésével
táncház alakult. Mindez a pillanatnyi diszonancia senkit sem zavart, mert
ugyanolyan autentikusan énekelték a nép dalait, járták a táncot a varázslók,
a pillangók, az űrhajósok, a mackók, oroszlánok, virágszálak, vitézek,
katonak, és megannyi átszellemült kis arc, mintha történetesen székely
menyecskének, vagy kalotaszegi legénynek lennének öltözve.
A sarokban berendezett büfének is nagy forgalma volt. A szülők által hozott
süteményektől roskadoztak az asztalok, de volt itt üdítő is bőséggel. A
táncház után sem fáradó gyermekeknek újabb játékot találtak ki az óvodapedagógusok,
akik maguk is jelmezt öltöttek, vagy egyszerűbb kellékekellel jelezték
átváltozásukat. Különféle asztaloknál apróbb játékos feladványokban lehetett
részt venni a kicsiknek. Aki jól teljesített kapott egy zsetont, amiből
ha 5 összegyűlt ajándékot kaptak. Akinek meg nem sikerült volna valamely
ügyességi próba, hát továbbállt egy asztallal, mert több helyről is gyűjthette
a nap kartonkorong pénzeit.
Képeink a kellemes, hangulatos óvodai mulatság pillanatait örökítik meg,
nagy vonalakban időrendben, ahogy az események követték egymást. Remélhetőleg
sikerült úgy fényképezni, hogy mindenki megtalálja valamelyik képkockán
gyermekét jelmezben. Ilyenmódon emlék is lehet ez a fotó. Bizony bizony
olyan gyorsan felnőnek, hogy aki itt visszalapoz az évekkel ezelőtti ovis
események galériáira, már olyan gyermekek egykori "szepeléseivel" találkozik,
akik ma már felsőtagozatos diákok, lassan kész felnőttek. Ezért is érdemes
megőrizni ezen képeket a jövőnek, akár lementve, akár kinyomtatva.
GiK
.
.
|
