|
Dr. Zacher Gábor - Miért?
Városunk vendége volt Dr. Zacher Gábor toxikológus. A televízióból, más médiumokból jól ismert ember, a Péterfy Sándor utcai Kórház osztályvezető főorvosa. Gyakorta kérdezik kábítószeres kérdésekben, vagy ilyenféle baleseteknél, tragédiáknál, bűncselekményeknél. Ezért valamiféle életrajzi bemutatást nem is adnánk e cikk bevezetéséhez, bár aki többet szeretne tudni, az alul lévő wikipédiás linken - és más internetes forrásokban - megtalálja. A címben jelzett kérdést nem mi tettük fel. Mármint nem az a kérdés miért Zacher Gábor jött el Rétságra. Az eredetileg a társálgóba szánt előadást át kellett telepíteni a színházterembe, és ott is majdnem telt ház fogadta az előadót. Ennél az érdeklődésnél nem is kell semmiféle indoklás, miért éppen ő. A jelenlévők nem is csalódtak. Kétségtelen, hogy a téma nagyon érzékeny, és ő országos hírű szaktekintély. Miért? Ezt a kérdést ő tette fel, és előadása során meg is válaszolta. Ha valaki tehát azért jött, hogy arról halljon, hogy a kábítószer milyen veszélyes, és mit mondjon tizenéves gyermekénet 5 percben, ami aztán eltántorítja mindenféle kisértéstől, hát erre biztosan nem kapott választ. Bár volt szó kémiáról, különféle szerekről, azok hatásmechanizmusáról, de - gondolom többek is így vélekedtek - nem ez volt az előadás legérdekesebb része. Miért 5 percben amikor már sejthető a baj? És a gondolatmenet nagyon figyelemreméltó, és éppen arról szól, hogy a családok egy részében a gyermekkel való kommunikáció kiskortól hiányzik. 15 évesen, 5 percben tehát semmilyen tanács nem adható vagy legalábbie ettől eredményt nem remélhetünk. A kérdés akkor már kései, hogy miért alakult ez így, de akik jelen voltak - és talán pedagógusként, családot nevelő felnőttként fiatalabb gyermekekkel vannak körtülvéve -, bizonyára sok dolgot megőriztek emlékezetükben az elhangzottakból. Mert éppen arról van szó, hogy a tudatmódosító szerek megjelenése, terjedése, használatuk a társadalom változásaival együttjáró jelenség. Sajnos, mondhatnám kultúrális tartalmak és környezet hiányából is fakadóan. Dr. Zacher kivetített egy ábrát. Megdöbbentő! Én még olyan adatokat ismertem, hogy a gyermekekkel a szülők 20 percet beszélgetnek, napi 2 órát tötlenek tv nézéssel. Hát el vagyok maradva! Tíz év alatt lényegesen megváltoztak ezek az adatok. 7 percet! Igen a családokban átlagosan ennyi jut a gyermekkel, gyermekekkel való beszélgetésre. Hajaj, belegondolni is gáz, ha én 30 percet töltök ilyen családépítő tevékenységgel, akkor sokaknak rontom az átlagát, akár 5 perc alá is. Na de miért jut ilyen kevés ideje a gyermeknek a szülőre? Mert átlagosan 3 órát "gépezik"! És mit csinál a szülő? átlagosan 3 órát néz tv-t. Hát akkor egyszerű a matematika. Munka, utazás, bevásárlás, házimunka, (sörözés a havertokkal, pletyka a szomszédasszonyokkal) bizony felemészti az ember idejét. A maradékból lejön a tv, mi maradhat a gyermekre? Hát az átlag 7 perc. Megdöbbentő, elgondolkodtató. És mindennek kapcsolati háttér kiüresedése, a családi viszonyok fellazulása az oka. Az érdekes, humoros, nyiltbeszédű előadást nem írom le végig, de ezen gondolatmenet kapcsán kaptunk mai valóságunkból látleletet. Hogyan élnek szórakoznak a fiatalok, akiknek egyféle felnőtté válási lehetőség a bulizás, és a szórakozás felpörgetésére gyakorta fordulnak különféle szerekhez. Tehát jó előadást hallottunk, új nézőpőontból megvilágítva a kérdéskör egész életünket meghatározó hátterét. Majdnem elfelejtettem, ha ezek után még kellene! Mit tegyek a gyermekemmel, hogy ne essen ilyen csapdába. Hát egyszerű! Beszélgetni kell vele. Nem csak 7 percet naponta. De kultúrával foglalkozó emberként azt is hozzáteszem, hogy jó, ha gyermek sportol, és ehhez akár önkrományzati támogatást is kap az egyesület, különféle művészeti tevékenységeket végez, zenét tanul, vagy éppen a szülőkkel közösen néptáncra jár, fellép, és a tapsok sorozatával sikerélménye van. Így aztán van is miről értelmesen beszélgetni... A képek minderről semmit nem mondanak, csupán megmutatják az előadás kürülményeit. És azt, hogy a program végén többen kértek dedikációt az előadóról szóló könyvbe, néhány szót váltottak kérdéseket tettek fel, és Dr Katona Ernő - akinek egyetemi tanulótársa volt a meghívott vendég - a szép szavak mellett figyelmes ajándékkal is megköszönte az előadást.
GiK
|
