A régészek Kámorról
    Az alábbi részlet Nováki Gyula - Sándorfi György - Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai című könyvéből származik. (Akadémiai Kiadó Budapest, l979)

Diósjenő - Kámor
    A várra vonatkozó egykorú írásos adatunk nincs. A történeti irodalomban első említése 1799-ből ismeretes (1) 1826-ban Mocsáry Antal megkülönbözteti a felső és alsó várat, de kőfalakról és ma is látható mélyedésekről is ír. (2) A múlt század közepén többen is említik a várat és ugyanott a kőfalakat. (3) 1889 körül Könyöki József járt a helyszínen, (4) feljegyzései azonban elvesztek. Két futólagos említés (5) után Mikszáth Gyula foglalkozik vele röviden, megállapításai azonban nem helytállóak. A közeli Csehvár történeti adatait tévesen a Kámorvárra értelmezi, továbbá három nagyobb "várfalat" és egy "bástya" omladékát említi, a várfal technikája pedig szerinte "mésszel ragasztott kőzettörmelék". (6) Utána már csak egy puszta említéséről tudunk. (7) Valamennyi irodalmi adat, amennyiben a vár leírását is adja, alapvetően félreismerte a hegy természetes kőzetének, a vulkáni eredetű andezit agglomeratum kibúvásait, amiket rakott kőfalnak tekintettek, ilyennek pedig nyoma sincs a felszínen.
    Az 1950-es években Patay Pál járt a helyszínen és megadta a felső vár leírását. (8) 1965-1967 között Gádor Judit végzett felszíni kutatást ugyancsak a felső várban. Vázlatos térképet, részletes leírást készített, a Ny-i sáncárokban pedig Árpád-korinak meghatározott cserepeket gyűjtött. (9)
    A Kámorhegy Diósjenőtől É-ra, kb. 3,5 km-re fekszik, a Börzsöny hegység szélét képező hegysor legmagasabban kiemelkedő tagja, tszfm. 662 m, relatív magassága kb. 380 m. A hegy oldala K felé rendkívül meredek, helyenként sziklás, szakadékos, többi oldala valamivel lankásabb. Az egész hegyet erdő fedi.
    A vár kétrészes: a felső, kisebbik rész a hegycsúcson van, az alsó, nagyobbik rész pedig ettől ÉK-re, a hegyoldalban.
    A felső vár alakja megközelítően téglalap, mérete 58 x 22 m. Felszíne kissé domború, sáncnak, várfalnak nyoma sincs a felszínen. DK-i oldalát rendkívül meredek hegyoldal jelenti, az alsó vár felé eső ÉK-i oldal pedig meredekre levágott. DNY és ÉNY felől aránylag lankásabb a hegyoldal, itt 2-3 m-rel lejjebb átlagosan 6 m széles árok övezi, mely egyenesen folytatódik az alsó vár ÉNY-i sáncárkában. A felső vár felszínén falmaradványt vagy habarcstöredéket nem találtunk. D-i végében a sziklába mélyen lenyúló, de betömődött, természetes eredetű kis nyílás van, ugyanígy az ÉK-i perem alatt közvetlenül, az oldalban is.
    Az alsó vár az ÉK-i hegyoldal enyhén lejtő, ellaposodó részét foglalja magába. ÉNY-i részét a hegyoldal folytatása felől alacsony, alig észrevehető sánc és előtte széles árok védi, utóbbi a felső vár árkának egyenes folytatódása. Ez a védelmi vonal 150 m hosszúságban erősen lejt, majd a hegyoldal hirtelen meredekké váló részénél megszakad. A meredek hegyoldal feletti, szeszélyesen kanyargó perem jelenti a továbbiakban az alsó vár ÉK-i, K-i és DK-i, erődítésnyom nélküli szélét. D-i oldalát a meredek hegyoldalban a felszínen nem lehet pontosan megállapítani, de feltehetően a felső vár K-i sarkához futott fel.
    Az alsó vár belső területe ÉK-i irányban erősen lejt, viszonylag egyenes rész elsősorban az Ék-i perem közelében van. Egy terasz is látható, valószínűleg mesterséges. A felszínen eléggé jellegtelen, kb. a XIV-XV. századba (10) helyezhető edénytöredéket találtunk, más korszak nem volt képviselve. Habarcsos fal maradványát itt sem észleltünk. A felső vár területe 0,13 ha, az alsó váréval együtt 2,04 ha.
    A vár korára csak a felszínen gyűjtött cserepek adnak kevés felvilágosítást. Gádor Judit a felső várból Árpád-kori cserepeket említ, magunk az alsó várban csak késő középkoriakat találtunk.

A magyarországi várépítészet korai szakaszával foglalkozó kutatók általánosan elfogadott véleménye volt, hogy Magyarországon a tatárjárásig a királyi várépítkezés a jellemző, feltételezve, hogy a XIII. századig az ország nem rendelkezett - kivéve az egyházat - kővárépítésre képes birtokos osztállyal. A feudális magánvár első tipusa, a lakótorony a XIII. században jelentkezik.Ez magyarázatot ad arra is - tekintettel arra, hogy a fából, földből készült ,védelmi célokat szolgáló építményeket nem tekintették várnak - hogy miért nem szerepelnek a kisebb erősségek okleveleinkben.A XIII. században túlsúlyba jutott a magánföldesúri tulajdon, s ennek az átalakulásnak az eredményeként megjelentek a faluszerű kis földesúri települések, melyeket a földesúr maga tartott fenn, s amelyben saját eszközeivel folytatott mezőgazdasági termelő munkát. 
    A tatárok népirtó háborúja komoly változást jelentett a korábbi háborúkhoz képest. Az előző évszázadokban a szolgáló népek fizikai léte általában nem volt veszélyeztetve, hanem elsősorban az uralkodó osztály egzisztenciája, élete és vagyona. A XI. század kóborlói ellen is csak saját életét és közvetlen kiséretét kellett védenie, hiszen azok nem veszélyeztették nincstelen alattvalóit. A későbbi időkben, a feudális magánháborúk idején hasonló volt a helyzet, mert a birtok eltulajdonítása csak a hozzá tartozó jobbággyal volt célszerű.  A tatárjárásig tehát a "nép" védelméről felesleges volt gondoskodni. Most azonban az országot olyan támadás érte. amely teljes megszállással, illetve a lakosság egy részének kiirtásával járt. A tatár lemészárolta vagy rabszolgaságba hajtotta a várakból kintrekedt szolgáló népet is. Hiába mentette meg esetleg életét és ingó vagyonát a földesúr, az ellenség a legfontosabb értékétől, a legfőbb termelőerőtől, az alattvalóitól fosztotta meg őt.
    Ez a népirtás döbbentette rá - átmeneteileg - a magyar uralkodó osztályt, hogy saját érdekében a jövőben a szolgáját is meg kell védenie. Ezért rendelte el IV. Béla, báróinak tanácsára, hogy "legyen hely, ahová a megmaradt nép veszedelem idején menekülhessen". Oklevele a váraknak alkalmas helyre való telepítését hangsúlyozza: "Mivel a barbár népek és a tatárok vadsága országomat majdnem teljesen elpusztították, attól félek, hogy az ország végső veszedelemre jut s óhajtom, hogy a megmaradt nép, mely isteni rendelés szerint uralmama alatt áll, gondoskodásom révén épségben megmaradjon. Miért is országom báróinak tanácsára elrendelem, hogy koronám alá tartozó alkalmas helyeken mindenféle erősségek és várak keletkezzenek."
    Ilyen - egy falu népességének számára készült menekülővár lehetett e kámori alsó vár is. Ezt támasztja alá az is, hogy a viszonylag nagy alapterületű várban a védekezés - a habarcsos  kővárfalak általános használatának korában (különösen azt tekintve, hogy ezek építőanyaga, a kő a helyszínen biztosítva volt V.J.) - kizárólag sáncra és árokra támaszkodik. Gyenge erődítése és magas fekvése nem vall huzamosabb ott-tartózkodásra, feltehetőleg tehát csak menekülővár volt.

Jegyzetek:
1. Vályi A., Magyar országnak leírása I-III. Buda, 1799.
2. Mocsáry A., Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai
   Esmertetése III. Pest 1826.
3. Fényes Elek: Magyar Országnak 's a ' hozzá kapcsolt tartományoknak mostani
   állapotja statistikai és geographiai20tekintetben. 2. kiadás.II. Pest 1843.
   Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. I-II. Pest, 1851.
   Nagy I., Történeti regék.  Divatcsarnok (1854) 11. sz. 255-257.
   Pesty F.:Helységnévtár. Nógrád megye l864.
4. Czobor B., A Műemlékek Országos Bizottságának működése (1889. IX. 1. - 
   1890. VIII. 31.) Arch. Ért. u.f. 10 (1890) 351-355.
5. Reiszig E., Nógrád vármegye története 1867-ig (MOVV.) Budapest é.n. 347-546
   Thirring G., Budapest környéke. Budapest, 1900.
6. Mikszáth Gy., Diósjenő és környékének földrajzi viszonyai. Győr, 1937.
7. Lajos F., Börzsöny. Útikalauz. Budapest, 1957.
8. Gajzágó A. - Patay P., A nógrádi várak története. Balassagyarmat 1961.
   (kézirat)
9. Gádor J., Középkori földvárak Nógrád megyében. Budapest, 1967.
   (egyetemi szakdolgozat, kézirat)
10. Parádi N. szíves meghatározásai.

A barlangkutatók
    A XI. Vulkánszpeleológiai Tábort 1995 július 8-16 között rendezték Diósjenőn. Célja a Börzsöny barlangjainak kataszterezése volt. Mint azt Eszterhás István barlangkutató, a tábor vezetője elmondta, a táborban 29-en vettek részt (10 egyéni, 4 Bakonyos , 2 Veszprémi, 1 Plecotus, 1 Extrém, Papp Ferenc, 5 szimpatizáns, 5 családtag). Kámor környékén öt barlangot mértek fel, közülük számukra a Magyarországon ritka, szingenetikusan keletkezett gázkifúvásos kürtő, a Kámori rókalyuknak nevezett barlang volt a legérdekesebb. 
    Munkájuk eredményét, a barlangok Gyurman Csaba által való leírását rendelkezésünkre bocsátották:

Kámori-sziklahasadék

Szinoníma: Kámori-sziklaüreg, the rockrift of Kámor, Kámori-lyuk.

Elhelyezkedése, megközelítése: a barlang  a Kámor mintegy 50 méter hosszú platójának déli szélén található, a csúcstól mintegy 20 méterre DNY-ra, a Kámoron átvezető túristajelzés közvetlenül mellette halad el.

Bezáró kőzete: andezit-agglomerátum

Jellege: hasadékbarlang

A barlang rövid leírása: mintegy 6x4 méteres beszakadásból induló, meredeken lefelé lejtő hasadékszerű vulkánikus eredetű járat, melynek falait két repedés határolja. Mintegy 60 cm széles, legvégén 30-40 cm-re szűkűl, a szűkület előtt nagy kövek között mélyre le lehet látni.

Irodalom:Szentes Gy.: Caves formed in the volcanic rocks of Hungary. Karszt- 
         Barlangkutatás VI. évf. 1968-1971. Budapest 1971.
         Nováki: A Börzsöny-hegység őskori és középkori várai.

Kámori-rókalyuk

Szinonímái: Kámori odu, Kámor-"foxhole"

Elhelyezkedése, megközelítése: A Kámor csúcsától mintegy 230 méterre ÉK-re, a Kámor keleti oldalán húzódó sziklafalban,  északról a második sziklaszirtben, a legfelső párkányon található, mintegy 595 méter tengerszint feletti magasságban.

Bezáró kőzete: andezit

Jellege: csőszerű barlang

A barlang rövid leírása: a 0,7-0,75 méter átmérőjű csőszerű járat 7 méter után enyhén balra, egyben ferdén lefelé fordul. 2 méter után újból vízszintesre vált, egyben elkeskenyedik. A legvégén erősen balra fordul, de egyben járhatatlanná szűkül. Alsó szakaszában a barlang mennyezete sötétbarna, kávébarna színű, salakos, amelyen a barlang hossztengelyével párhuzamos csúszásnyomok láthatók. Kitöltés csak a barlang legvégén található, legnagyobb részén semmi kitöltés sincs. Hossza 11,5 méter.

Irodalom: Szentes Gy.: az előbbiekben idézett műve.

Hugó-villa

Elhelyezkedés, megközelítése: a Kámor csúcsától mintegy 200 méterre keletre, a Kámor keleti oldalán húzódó sziklák déli végén található mintegy 600 méter tengerszint feletti magasságban.

Bezáró kőzete:  andezit-agglomerátum, andezittufa.

Jellege: sziklaeresz.

A barlang rövid leírása: a teremméretű sziklaeresz mennyezete andezit-agglomerátum, mely alól a sokkal puhább andezittufa kimállott. A barlangot mesterségesen bővítették, ez különösen a sarkoknál látszik. Két nyitott oldalán fából készült falat építettek.

Irodalom: irodalmi említéséről nem tudunk.

Csepegő-kői barlang

Szinoníma: Kurta-bérci-sziklaüreg

Elhelyezkedése, megközelítése: a viszonylag nehezen megközelíthető barlang a Kámortól D,DK-re lévő mintegy 120-130 szintkülönbségű sziklacsoport legdélibb, legalacsonyabb pontján, a Kámor csúcsától mintegy 450 méterre található, 465 méter tengeszint feletti magasságban. 

Bezáró kőzete: andezit-agglomerátum, andezittufa.

Jellege: sziklaeresz

A barlang rövid leírása: a nagyméretű teremszerű sziklaeresz mennyezete andezit-agglomerátum, mely alól a sokkal puhább andezittufa kimállott. Ezt a mállási folyamatot a Csepegő-kövön lefolyó víz nagymértékben elősegítette. A szilaüreg felett jól megfigyelhető a víz által létrehozott patakmeder.
 
 
 
 

Kurta-bérci üreg 

Elhelyezkedése, megközelítése: a Kámor D, DK-i oldalán lévő sziklacsoport alján, a Csepegő-kőtől É, ÉK-re mintegy 70 méterre található 470 méter tengerszint feletti magasságban.

Bezáró kőzete: andezit-agglomerátum, andezittufa.

Jellege: mállásos eredetű sziklaüreg. 

A barlang rövid leírása: a barlang mennyezete andezit-agglomerátum, amely alól a sokkal puhább andezittufa kimállott. Széles bejárattal kezdődő üreg, amely mind vizszintesen, mind függőlegesen gyorsan beszűkűl. 

Irodalom: irodalmi említéséről nem tudunk.

A Naszály barlangkutató csoport 1996. évi összefoglaló jelentése
   A Börzsöny hegység keleti peremén, Diósjenőtől É-i irányban kb. 3,5 km távolságra emelkedő tszf. 660,7 m magasságú Kámor hegyen ill. annak barlangjaiban, csoportunk 1996 áprilisában kezdett jóváhagyott engedélyének birtokában feltáró kutaómunkát.
   Munkálataink fő célja a kámori felső vár területén belül elhelyezkedő /Kámori sziklahasadék/ valamint a várhoz közel eső K-i sziklafalban található /Kámori-rókalyuk/ nevű objektumok kézi bontással történő feltáró kutatása, valamint a róluk készült kataszteri anyag kiegészítése volt. A kutatásokhoz szakmai ill. emberi segítséget a Vulkánszpeleológiai Kollektíva részéről Eszterhás István és Gyurman Csaba nyújtott, a régészeti szakfelügyeletet a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum szakemberei látták el, a régebbi irodalmi anyag felkutatásában Virizlai Jani bácsi segédkezett.
   A feltáró munkát elsőként a Kámori sziklahasadék nevű barlangban kezdtük meg. A mesterségesen módosított bejáratú, kb. 6 m hosszan járható tektonikus hasadék befogadó kőzete miocén andezitagglomerátum. Kialakulásának ideje kérdéses. A barlangjárat első 6 métere képződménymentes, a bejárat közvetlen környezetén kívül, a belsőbb részeken mesterséges tágításra utaló nyomok nem fedezhetők fel. A kb. 60 fokos lejtésű folyosórész aljzatát avar ill. gyökeres, kőtörmelékes humusz alkotja, Főtéjén a hasadék záródik, vagy omladék képezi.
   A barlangjárat végepontját a munkálatok megkezdése előtt humusz, bedobált faágak és kőtörmelék alkotta. Ennek kitermelésével kezdtük meg a feltárást. Kb. 0,5 köbméter anyagot szállítottunk a felszínre, mely régészeti leletet nem tartalmazott. Néhány nagyobb kő elmozdítása után, mélybe vezető szűk járat nyílt meg, melyet még aznap járhatóvá tettünk. Továbbra is megmaradt a 60 fokos lejtés, de az addig tágasnak mondható 1 m x 0,5 m-es járat itt 0,5 x 0,25 m szelvényűre csökkent.
  Ennek ellenére egyik soványabb emberünk sikeresen túljutott a szűkületen, mely mint kiderült további 2,5 m hosszan, azonos szelvényben halad. A szűkületet követően a járat függőleges irányban kiszélesedik, továbbra is megtartja hasadék jellegét. A járat itt 2, 2,5 m magasságú, főtéje veszélyes omladékban záródik, aljzatát omlásból származó kövek alkotják.
   Vizszintes irányban 3 métert lehet előrehaladni, ahol tovább sziklafal állja az utunkat. A továbbjutás iránya függőlegesen adott volt. Ezért a munkahely biztonságossabbá tétele érdekében megpróbáltuk a fejünk fölött függő ill. oldalirányból befolyó omladékot aládúcolni. A művelet több-kevesebb sikerrel járt, ugyanis a következő kiszállásunkig erős omlás történt, amely a kövek bolygatásának ill. az időközben csapadékossá változott időjárásnak volt betudható. A munkát a nem éppen bizalomgerjesztő helyzet ellenére folytattuk, és kb. 0,5 köbméter követ termeltünk ki a végpontról fáradságos munkával. A hasadék itt a belső részen 40 cm átlagszélességű, megfordulni majdhogynem lehetetlen. A munkánkat itt is siker koronázta. A hasadék alján az omladékban továbbvezető járat nyílt meg. Ebbe az új részbe csak félig tudtunk beereszkedni ill. bevilágítani a hely szűke miatt, de megállapíthatóvá vált, hogy a járat szelvénye kiszélesedik, kényelmesebben járhatóvá válik. Ahhoz, hogy ebbe az új részbe bejuthassunk, felszínre kell szállítani több köbméter omladékot, melyben a kövek átmérője sok esetben meghaladja a bejutás szelvényének méretét. A köveket összetörni belül szinte lehetetlen. A bejárati szűkület kézi vésése jelen körülmények között rendkívül időigényes és fárasztó. A hatékonyabb előrejutás megszervezéséig a munkálatokat szüneteltetjük.
   A Kámori sziklahasadék az újabban feltárt belső részeken is megőrzi tektonikus jellegét, képződménymentes, mesterséges tágításra utaló nyomokat nem fedeztünk fel. A végponton enyhe légáramlás érezhető, mely további járatok létezésére utal.
   Kincseket nem találtunk, de még cserépdarabokat sem. A Kámori-sziklahasadék eddigi feltárása során régészeti lelet nem került elő.
   A Kámori-rókalyuk nevű barlangban érdemi előbbrejutás ezidáig nem történt.

A kámori gyógyfürdő
Hála József írásából értesülhettünk az egykori Kámor-pataki gyógyfürdőről, az Ásványokkal és kőzetekkel kapcsolatos néprajzi adatok a Börzsönyből és környékéről című cikkéből (megjelent az Ásványgyűjtő figyelő című folyóirat II. évfolyamának tematikus számában (1985-86)

Vízmelegítés felforrósított kövekkel
    Kós Károly, a kiváló néprajzkutató 1979-ben megjelent könyvében írta, hogy "A patakon mosó parasztasszonyok gyakorlatában nemrég még általános volt, hogy a patakmederből szedték ki azokat a kődarabokat, amelyeket tűzben fölforrósításuk után a facseberbe dobtak a szapulóvíz felmelegítésére...Ez a vízmelegítő eljárás még a tűzbe tehető cserép- és fémedények előtti, őskori eredetű..."
    A felforrósított kövekkel való vízmelegítés gyakorlatával a Börzsönyben már nem találkoztam, de Szabó József és Hantken Miksa közleményei tudósítanak az archaikus eljárás alkalmazásáról. A múlt század közepén a gyógyerejéről híres diósjenői Kámor-pataki fürdő és a Zsibak-forrás vizét a környező árkok falaiból kiszedett és rőzsetűzön felforrósított homokkő darabokkal melegítették fel úgy, hogy azokat egy "gally-sátor" alatt álló, vízzel telt kádba dobták. A homokkőben bőségesen előforduló ősmaradványok héjaiból kioldódó mész növelte a víz gyógyító hatását.
    A kámori és zsibaki gyógyvizet több szakirodalmi forrás együttesen említi. ĺgy minden bizonnyal a kámori víz hasznosságára is vonatkozik Fényes Elek múltszázad közepi megállapítása, melyet Zsibakról szólva ír: " orvosi erővel bír, s kivált köszvényben soknak használt.".
    Az egykori kámori tóról további részleteket tudunk meg a diósjenői Berki Péter 7.b. osztályos tanuló gyűjtéséből (adatközlő: Berki András):
    "Kámor vára egy rablólovag fészke volt. Ha jött az ellenség, a környező várak fényjelekkel, tükrözéssel és füstjelekkel jeleztek egymásnak. Egy ilyen várban akár 100 ember is elfért. Kámor egy rettenthetetlen daliás rablóvezér volt. Ennek a vitéznek volt egy gyönyörűséges szép leánya. A kámori réten volt egy tó. Ez a leány ide járt fürdeni minden nap. Egyszer jött egy cseh vitéz és elrabolta a lányt. Kámor a cseh vitéz után ment nagy csapatával, de hátrahagyott egy bátor vitézt, hogy őrizze a kincseket amíg távol lesz. Minden bejáratot eltorlaszolt és így bezárta a hátrahagyott vitézt a várba. A harcban Kámor meghalt.
    Sok évvel később már nem is látszott a vár, csak egy nagy lyuk tátongott a helyén.
    A tó ma már nem létezik, csak egy nagy mocsár van a helyén, de még a gátak helye jól látható. Egyszer egy ember leeresztett egy 4 méter hosszú rudat. A rúd a tó fenekét érte.
    A kámori lyuk régen sokkal nagyobb volt, mint ma, de az erózió és az időjárás betemette, feltöltötte az üreget. Régen egy ember leereszkedett kötélen a lyukba kb. 40-60 méterig, de tovább nem tudott menni, mert elaludt a mécsese. Ebből arra következtettek, hogy gáz van az üregben, tehát vulkanikus eredetű a lyuk."