A kőfaragó - Terman Sándor kiállítása
-
Újabb különleges kiállítássak lepte meg a művészet iránt érdeklődő közönségét a Városi Művelődési Központ és Könyvtára. A már közismert és kedvelt Galériában ezennel Terman Sándor kőből faragott szobraiból nyílt kiállítás.
     Most is igen szépszámú közönség gyülekezett a tárlatavató ünnepségre. Közöttük a rétsági művészetbarátok mellett az alkotó családtagjai, de szépszámmal jöttek Romhányból ismerősök, barátok, művészetpártolók is.
     Hagyományoknak megfelelően először a muzsika hangjai teremtettek harmóniát az érdeklődéstől és őszinte csodálkozástól nyüzsgő teremben. Dobai Szebolcs zongorajátékával kisérve Hugyecz Ádám, a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola tanulója hegedűjétékában gyönyörködhettünk. Majd Végh József - nem elsősorban az intézmény igazgatójának jogán és okán, hanem inkább a művész régi ismerőjeként és barátjaként - mondott köszöntőt. Felvázolta az alkotó sokszáló életpályáját, és mindazat a tapasztalatot, amelyet gazdag élete során megélt, amíg nyugdíjas idejére eljutott a kőfaragásig. A köszöntő sorait itt nem ismételném meg, hiszen itt alul olvasható.
      Azt azért érdemes felidézni, hogy Terman Sándor nem csak a közeli Romhányhoz kötődik, hanem Rétsághoz is, nagyon sok kapcsolattal. Többek között a város tanácselnöke is volt a 70-es évek idején, amikor tulajdonképpen fejlődésnek indult az addig körzetközponti feladatokat nemigen betöltő kis falu. (Előtte ugyanis középiskola Romhányban volt, kulturális központ Diósjenőn, a lakosok száma a 70-es évek elején alig 1500, és sorolhatnánk a ma ittlakóknak azokat az adatokat, amelyekből akkor indult el a településünk járási székhellyé, körzetközponttá válni. No de a későbbiekben született alkotásaival is kötődik városunkhoz, hiszen több szobra is megtalálható itt.
     A bemutatás után a tapsokat szinte elhárítva maga az alkotó is mondott pár szót, megköszönve a közönség lelkes érdeklődését. Meghatottan szólt arról, hogy munkásságának legfőbb alapja az a családi háttér, amely lehetővé teszi számára a nyugodt életet, és megteremti alkotó munka feltételeit.
     Majd a közönség vette birtokba a termet, gratulációk közepette váltottak szót a szobrásszal, és ismerkedtek a kiállított művekkel. Már amelyiket el lehetett szállítani ide a terembe, hiszen a kőszobor nehéz műfaj. Volt például egy, ami jó másfél méter nagyságú és több mázsa súlyú, no erről csak egy képet lehetett megjeleníteni. De a többiek egyéni stílusban jellegzetesen megformált arcok. Történelmi alakok, és egyszerű emberek. Mindegyike magán viseli a köfaragó érzékeny lelkivilágát.
     Az alig egytekercsni filmről itt bemutatott képek részben az alkotásokat, részben a megnyitó ünnepséget igyekeznek felidézni a Tisztelt Olvasóban. De itt újra elmondjuk, az igazi élmény a tárlat megtekintése, amelyet március 30-ig meg is lehet tenni a művelődési központ nyitvatartási idejében.
GiK 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-