Szentivánéji tűzurás, évadzáró
táncgálával
-
Egyféle
évadzáró, vagy tanévzáró programként is felfoghatjuk a Kereplő Néptáncegyüttes
műsorát, amely több részből felépítve több is volt mint egy gálaest. A
művelődési központ színházterme - mi sem természetesebb - most is ugyancsak
megtelt érdeklődőkkel, ismerősökkel, családtagokkal.
A vendégeket az est háziasszonya Majer Szilvia köszöntötte, és ő konferálta
a műsorszámokat is. Ezennel vendégegyüttest nem hívtak, hiszen a csoport,
és az ugyancsak hozzájuk tartozó "Táncos lábú szülők" meg az Aprocska tánccsoport
mára már képes egész estét betöltő színpadi élményt nyújtani. Akik viszont
profi muzsikával segítették a táncot a deszkákon és később az előtéri táncházban
is, a budapesti Kóborzengő zenekar.
A színpadi program tulajdonképpen a hagyományoknak megfelelően zajlott.
Egymást váltva, több produkcióval is jelentkeztek a tánccsoportok, szinte
minden alkalommal vastapssal jutalmazva. Már oly sokszor megírtuk, hogy
ezen táncok legfőbb öröme az a fajta kötetlenség, az a fajta ösztönössé
válás, ami a merev, betanultnak ható mozgások helyett valóban az előadók
vérévé, lelkévé, ütemérzékévé szervült, élménnyel megélt játékká vált.
A fináléban aztán minden táncos egyszerre ropta a színpadon.
Ezzel persze koránt sem volt vége a napnak. Az előtérben folytatódott a
zene, a tánc és a mulatság. A fellépőket vendégül látták a lelkes szülők
munkájával készített szendvicsekkel, süteményekkel, és minden táncos kapott
egy emblémás pólót, amelyet bárhol az országban büszkén viselhetnek, hiszen
az együttes az utóbbi évben már megyehatárokon kívül is megalapozta hírnevét.
Volt persze közös torta is.
A táncházi forgatag szünetében került sor a tombolahúzásra.
Ahogy kezdett lebukni a nap a Börzsöny mögött, akkor következett a címadó
emlékét őrző szabadtéri programelem. A tűzugrás. Ezen napokban a leghosszabb
a nappal, és legrövidebb az ájszaka. Igazából 24-én van Szent Iván napja.
A nyári napforduló legrövidebb éjszakájához számtalan népszokás társul,
és hagyomány fűződik. Ilyen például, hogy aki ezen az éjszákán átugorja
a tüzet, annak a kivásága valóságga válik. Sok más népi bölcsesség is felsorolható
lenne, de térjünk vissza a helyi eseményekhez. A nagyparkolóban lobbantak
fel az éjszaka lángjai, ha nem is éppen éjfélkor, hiszen a kicsik is ki
akarták próbálni e varázslatot. A felnőttek kézenfogva önállóan repültek
a légben át a vörös lángnyelvek felett, a gyerekeknek pedig segítettek,
ne maradjanak ki ebből az élményből.
Zene, tánc, ének és jókedv végig sajátja volt a napnak. Olyannyira, hogy
a tűzugrás után is folytatódott a báli hangulat az intézmény aulájában.
Ekkor már a kicsik nélkül, akik nyugovóra tértek.
A nap ismét meggyőzött bennünket arról, hogy micsoda összefogást és emberi
értékeket tud teremteni egy közösségszervező, művészetpártoló szerveződés,
amelyben szülők, gyermekek, mind-mind része a történetnek. Elsősorban persze
Kozák Katalin táncoktató, aki többéves munkájával mindezt létrehozta.
Mondhatnánk, hogy a sok-sok fellépés után jó pihenést kívánunk szülőknek,
az oktatónak és a gyerekeknek ezen évadzáró gála után. Pedig még
aktív pihenés következik, hiszen hétfőn reggel már el is utaztak szokásos
táborhelyükre a verőcei Csattogó völgyben berendezett táborban, ahol minden
rendelkezésre áll, ami a kikapcsolódáshoz, a tánchoz az énekhez, a jókedvhez
kell. Az igazi pihenés csak a tábor végén kezdődik. Természetesen ezen
egy hét programjáról is beszámolunk majd.
GiK - Foto: Évinger
Bogi, Miklián Enikő és Tudósítónktól
|
