Spangár díj hetedszer
-
A történet sokaknak ismerős már. Helyi és környékbeli irodalombarátok, alkotók elhatározták, hogy létrehoznak egy irodalmi kört, amelyet Spangár Andrásról neveznek el. És más dolgokat is eldöntöttek azon a bizonyos alakuló összejövetelen. Például hoyg pályázat alapján díjat alapítottak. Ennek bizony már 8 éve. Az ötlet életképesnek bizonyult, az alkotók és a szervezők pedig szorgalmasan kitartóak.
      A megalakult kör meghirdette a Spangár András irodalmi díjat, amit első alkalommal egy esztendő elteltével adtak át. Akkor még csak 1 alkotónak. Aztán ahogy telt az idő, egyre színvonalasabb munkák érkeztek, és egyre nagyobb rangja - mondhatni országos híre - lett a Spangár emlékplakettel kitüntetetteknek. Ezért pár év múltával már 2 kategóriában - vers és prózai művekért - ítélte oda a zsüri. Az idei díjátadó sok örömet és meglepetést tartogatott, meg ünneprontó szomorúságot is. De erről később mert nem hagyhatjuk szó nélkül.
      Végh József művelődési központ igazgató - maga is a kör alapító tagja - üdvözlő szavai után Ifj. Majnik László egy Karaffa Gyula költemény saját megzenésítésében történő előadásával kedveskedett a közönségnek. Majd Végh József az ünnepre felkészült beszédében utalt József Attila születésnapjára, a költészet napjának hagyományára és a helyi szokásokra. Arra, hoyg eddig 7 antológia, majd annyi Spangár könyv jelent meg, és megvalósult a Börzsönyi Helikon.  Arra, hogy immár 7. alkalommal ítélik oda a díjat. Ebben az esztendőben ötvennél is több irodalmi mű érkezett, amelyet - a szerzőket nem ismerő - zsüri értékelt és állított fel sorrendet kategóriánként. Majd amikor az értékelést követően összehasonlították a titkos kódokat a beküldők listájával, akkor derült ki, hogy olyanok lettek idén a legjobbak, akik már kiváló írásaikkal kiérdemelték a rangos elismerést. Az alapszabály azt tartalmazza, hogy a díj 3 éven belül nem adományozható. Visszalapozva a krónikát megállapítható volt, hogy a kiemelt szerzők átvehetik ismét a díjat, hiszen már több mint fél évtizeddel ezelőtt részesültek benne. Az igazsághoz tartozik, hogy voltak igen színvonalas alkotások is a pályaművek között, de a kiírás szerint csak olyan mű vehetett részt az elismerésről ítélkező megmérettetésen, amely még nem került publikálásra. Ezért a zsüri kénytelen volt ezeket nem díjazni.
     Így aztán vers kategóriában Egry Artúr, próza kategóriában Cegléd József Kázmér nevét olvasva adták át Dovák B. József által tervezett tűzzománc plakettet. Ezennel sokak, és a díjazott meglepetésére, egy 3. Spangár plakett is átadásra került. Karaffa Gyula, a kör egyik vezetője kért szót, és a 7. díjátadás alkalmával József Attilával szólva "A hetedik te magad légy" üzenetének felelevenítésével adta át az addig titokban tartott relikviát. Kinek? Végh Józsefnek. No nem irodalmi munkássaágáért, mert az ugyan majd 50 kötetet tesznek ki művei - ha nem is széprodalmi ambíciókkal -, hanem helytörténeti munkákként. Ő nem küldött sem verset, sem prózát bírálatra. Az elismerés az eddigi irodalomtámogató tevékenységét ismerte el. Mondjuk úgy, művészetpártoló kategóriában. Lehetne persze ebből is hagyományt teremteni, ha mondjuk a város vezetői közül kiérdemelnék valakik ... Hát nem a jelenlegiekre gondolok, mert ők még csak megjelenésükkel sem adták tudtára a közönségnek és a szerzőknek, hogy érdekli őket a költészet és az intézményben folyó - ezirányú - kultúrateremtő, szervező munka. De bízzunk benne, hátha majd valamikor ...
     Velki Anita ismertette a díjazottak rövid életrajzát, majd Szájbely Zsolt, Kelemen Ágnes, Pekáriné Mindszenty Csilla és Németh András előadásában hangzottak el a dijazott és beküldött művekből.

Hol van a kötet és mi a szomorúság oka?
     Hát igen. Eddig 6 alkalommal az ünnepi eseményre kinyomtatva elkészült az az antológia, amelybe a beküldők közül a bírálók választása alapján kerültek a terjedelem által megengedett számban művek. Most fordul elő először, hogy a kötet nem készült el. Nem, nem valami nyomdai késedelemről van szó. Meg sem tudta az intézmény rendelni. Miért is? Városvezetőink "bölcs előrelátása" igyekezett tönkretenni ezt a kezdeményezést is. Egyszerűen elvonták azokat a pénzforrásokat, amelyek megalapozták az amúgy is kedvezményes díjú megjelentetést. Szégyen a városra, de így történt. Miközben  - a kör a megyében elismert, és országosan is egyre jobban hírét viszi a rétsági irodalmi életnek -,  eldöntötték, hogy akkor sem engedik kiadni a könyvet. (És még sokminden mástól is elvonták a pénzt de ez most nem tartozik ide.) Ráadásul eddig is úgy jelent meg, hogy tulajdonképpen nem került a városnak pénzébe.
     Nincs itt egy kis ellentmondás? Joggal kérdezhetik ezt, de választ is adunk rá. Az első csapás az volt amikor az intézmény önálló pénzgazdálkodásának megszüntetésével elveszett az a lehetőség, hogy az adó 1 %-ából gyűjthessen. Pedig a korábbi években ebből 60-80 ezer forint is összegyűlt, ami idén még több lehetett volna. Jelentős részét képezve a költségeknek. Azt a részt amit támogatásként kellett hozzáadni. És a másik fele miből lett volna? Tulajdonképpen az eladott könyvek árából. Akkor miért nem lehet megjelentetni? Mert ezek szerint a városnak nem került ténylegesen pénzébe. Hát csak! Mert az idén - több más költségvetési bizonytalanság mellett - egyszerű és meggondolatlan felkiáltással az antológiára és a Kalendáriumra fordítandó kiadást megkurtították. Ha pedig a költségvetésben nincs e célra kiadás engedélyezve, akkor sem lehet e címen a nyomdát kifizetni, ha azonos, vagy több bevétel keletkezik. No ezt a logikáját a testület javaslattevő és szavazó tagjaival szemben inkább nem minősítem. Jó esetben még nettó haszon is képződhetett volna a háznál. Úgy látszik a betartás logikája azt mondatja, hogy még a bevétel sem kell... (Pontosabban az kell. A meg nem jelenő könyv eladásának bevételét bennehagyva a táblázatokba, kötelezték az intézményt a lehetetlenre.)

Akkor hogyan lesz megjelentetve a kötet?
      Van javaslat és lesz megoldás is. Egyrészt a Börzsönyi Helikon különszámot jelentet meg a beérkezett művekből, amit bárki otthon letölthet - és mint az ismert irodalmi lap eddig megjelent közel 5000 oldalát - kinyomtathat magának. De egy másik elképzelés is megfogalmazódott. Ha már József Attila életművét idézték pár mondat erejéig, úgy gondolták hogy azt a hagyományt követik, mely szerint "előfizetést", igénybejelentést gyűjtenek a kinyomtatandó könyvre. Ha lesz elegendő igénylő, az Ünnepi könyvhétre kézbevehető lesz a kötet. No persze, ha a pénz összeáll rá, akkor is majd egy külső kiadót kell keresni, mert ha bevétel árán sem lehet kiadás akkor nem lehet oszt jónapot! Lesz külső kiadó, és bizonyára lesz kötet. Már ott a helyszínen 25 körülire összegyűlt az aláírás. Mindezt csak azért mondjuk el, hogy aki szivesen birtokolná az ezévi válogatás könyvbe kötött, dedikálható, megőrizhető változatát, a példányonként 1000 forintért való megvásárlás szándékával aláírhatja a könyvtárban. Úgy vélem az a hiányzó 50-60 ezer forint csak össze fog gyűlni. Mert mindössze ennyiről beszélünk. (Nem ezen riporthoz tartozik, hogy a városban bezzeg repkedbnek a milliók, és az irodalombarátokat sem vígasztalja, hogy eközben "ilyen hatalmas" összeget spórolva a város tett keresztbe a hagyománynak és a jövő emlékezetének. No erről ennyit! (Aki meg a városházi pénzügyekről tájékozódna talál bőven adalékot ezen a portálon.)
      Tehát aki venne a könyvtárban aláírhatja az ívet. Képeink pedig az ünnepi pillanatokat rögzítik. Legalább ez maradjon meg az utókornak. A művek rövidesen olvashatók lesznek a Börzsönyi Helikon különszámában a lap weboldalán.

GiK -
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-