Tankavató a laktanyában
-
Városunkban sokan rossznéven vették, amikor megszünt a laktanya, mint élő alakulat. Azt pedig különösen, hogy az itteni emlékek is foszlani látszottak, amikor a Hadtörténeti Múzeum tulajdonát képező harckocsit is elszállították. Arról van szó, amely a parancsnoki épület és az egykori Csapat Művelődési Otthon közötti talpazaton díszelegve hirdette, milyen tevékenység is folyt valaha a falak között, a tereken.
     A helybeliek tudják, hogy ez az alakulat harckocsizó fegyvernemben tevékenykedett, és a hátsó telephely hangárjaiban sorakoztak harcra kész lánctalpas fegyverek. A leszereléssel ezek mind eltűntek Rétságról. Egy darabig az a bizonyos talpazaton álló maradt. Elszállításával sokan úgy érezték, hogy a múltjuk egy meghatározó darabja veszett el. Persze a területen azért vannak emlékek, és civil szervezetek is ápolják a katona hagyományokat. Nem is egy. Itt találtaható az az emlékpark, amelyben Mindszenthy bíboros és Palaviccini őrnagy mártíromsága előtt tiszteleg az utókor. Vannak emléktáblák is az épületek falán.  ...  De egy igazi lánctalpas azért csak-csak kellene ...
     Így voltak ezzel a volt katonák szervezetei, és legfőképpen a Rétsági Árpád Egylet, akik konkrét lépéseket is tettek, hogy sekierüljön megvalósítani ezt az álmot. Hosszas utánajárással találtak egy elszállítható példányt. Ez ugyan nem fegyver, mert nincs rajta torony és löveg. Szerintem ez nem is baj. Békeidőben ez egy békésebb célt szimbolizál. Mert a pár napja ideszállított példány tulajdonképpen nem fegyver, hanem egy harckocsivontató páncélozott jármű. Néhány nap itt-tartózkodása alatt szép sötétzöld színt kapott, némi nehézség árán de felhelyezték a talapzatra, és környezetét is igazán dícséretes módon kitakarították.
      Szombaton délutánra invitálták az avató ünnepségre a volt katonákat, hozzátartozókat, a helytörténet iránt érdeklődőket, a város lakosságát. A Himnusz elhangzása után Mezőfi Zoltán polgármester mondott üdvözlő szavakat, amelyben főként azoknak mondott köszönetet, akik sokat tettek azért, hogy ez a páncélos jármű idekerüljön. Őt Balla Mihály országgyűlési képviselő követte beszédével, melyben visszaemlékezett az alakulat történetére, és reményét fejezte ki, hogy a helybeliek szorgalma által egykor több haditechnikai emléket is bemutató parkká fejleszthető a kezdeményezés. A páncélos emlékeket Riczler József, az alakulat egykori technikai főnöke idézte fel.
     Szavait díszlövés kísérte. Egy kis ágyút elsütve tisztelegtek az emlékek előtt. A polgármester és Fodor László a Rétsági Árpád Egylet elnöke megköszorúzta az immár emlékhellyé felavatott technikai eszközt. A Szózat hangjai után a nagyszámú érdeklődő nem csak távolból, hanem körbejárva is megtekinthette - mintegy jelképesen közös birtokba vehette - a szerzeményt. A szervezők a résztvevőket a művelődési központba invitálták, ahol tovább folyt az emlékek felelevenítése, miként az a Hunyadi János HD Baráti körének, a Hunyadi János Nyugállományúak Klubja, vagy éppen az Árpád Egylet rendezvényein az lenni szokott. Fehér asztal mellett találkoztak a messziről érkezett egykori katonák a helybeliekkel, érdeklődők a katonahagyományok ápolóival. És miközben a vetítővásznon az alakulatnál készült régi filmek kockái pörögtek, felszolgálták az estebédet. Mi is lehetett volna más, mint egy igazi, katonás babgulyás. Nem is akármilyen kivitelezésben, hiszen ebben a műfajban elismert szakácsok - Havas Jenő és Máté Emil - készítették.
     Képeink az ünnepélyes pillanatokat mutatják. Tekintve, hogy a laktanya jelenleg építési terület is, arra nem biztathatjuk az érdeklődő lakosságot, hogy bármikor megtekinthetik azt az igazi lánctalpast. De lesznek események, amikor egyénileg vagy csoportosan felkereshető lesz a terület és benne a páncélosok, harckocsizók emlékét őrző jármű is.
GiK 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-