|
Iskolai ünnepésg március 15. tiszteletére - Igazi forradalmi hangulatban van városunk. No nem csak a csütörtöki testületi ülésre és annak utózöngéire gondolok itt, ami ténylegesen olyan beszédtéma mint ama 48-as márciusban tizenharmadika és tizennegyedike lehetett. Hagyjuk is a helyi politikát, mert a magyarság hősiességét felidéző ünnepre készül városunk. Fellobogózva a városközpont mind a négy villanyoszlopa, elkészült a színpadi díszlet, kikerültek a plakátok. És az iskolások is tentervük és szokásuk szerint az ünnep előtti utolsó tanítási nap első órájában ünnepeltek. A színházterem megtelt tanulókkal, tanárokkal. Befértek, mert a 256 szék ugyan nem elég mindenkinek, de a színpadi produkcióban vettek részt a többiek. A Himnusz és a szózat között egy zenés, táncos verses műsorösszeállítást láthattunk. Szépen felépítve. Tulajdonképpen magam három részre tagoltam a látottakat hallottakat. Az első rész a forradalom és szabadságharc előkészületei. A külön erre az alkalomra készült tánckoreográfiát Kozák Katalin tervezte és tanította be iskolás táncokkal. Itt élt csak igazán a a toborzó és más az ünnephez kötődő hangulatú zene, tánc. A középső blokk az irodalmi összeállítás, maga a forradalom. A verses zenés pódiumjátékot Tomek Istvánné és Bálint Magdolna tanárnők állítottá színpadra. A harmadik rész maga a szabadságharc, ismét táncjelenettel megformálva. Jólszerkesztett, egységes keretbe foglalt színpadi megjelenés méltó az ünnephez. És ezt nem csak a kívülálló látja így. Meghatottan figyeltem fel, ahogyan a máskor figyelmeztetés ellenére is zajongó suttogó gyereksereg milyen áhitatteljes csöndben figyelve vette át a táncjelenetek ritmusát, hangulatát, érzelmi üzenetét. Valóban érzékelni lehetett a csendet, és a végén, amikor a szavak nélkül előadott jelentben elestek katonáink a harcmezőn szinte összerezzent az egész termet egységessé forrasztó közönség. Úgy gondolom hogy itt és most valóban érzékelni lehetett a művészi kifejezés hatását, ami többet ér száz felolvasott - esetleg bemagolandó - oldalnál. A nézők szinte részeseivé váltak a forradalmi hangulatnak. Az esemény a Szózat hangjaival zárult. Mondhatnám azt is, hogy ez egyféle főpróbája volt a városi ünnepségnek, mert aki most olvasva a sorokat arra jotott, hogy érdemes lett volna megnézni, nem maradt le semmiről. Az előadás - vagy legalább annak gerince - a 15-i városi ünnepségen is bemutatásra kerül. De a főpróba kifejezés lekicsinylő lenne, hiszen itt egy kész érett bemutatót láttunk. Mondjuk inkább premiernek, aminek a második előadására ezennel is invitáljuk a város lakosságát hétfőn este a művelődési központba. GiK
-
 |
