|
A napokban az kérdezte egy ismerősöm, hogy ha független honlapként működtetem a retsag.net portált, bemutatom-e a Rétsági Levél című újságot. Azt a választ adtam, hogy természetesen igen! Egyrészt mert a lap a város életének része és számomra minden olvasó fontos. Másrészt az objekív és tárgyilagos tájékoztatásnak - amire mindig is törekszem - szerves része minden történés ami kisvárosunkban megesik. Persze ahhoz hogy recenziót írjak, és a saját szemüvegemen keresztül hívjam fel olvasóim figyelmét a sajtótermékre, egy bizonyos vállalható tartalmi szintet el kell érnie. 
Úgy látom kalandos és kanyargós út után a helyi fiatalok nyomtatott
fóruma visszatér ahhoz az alapelvhez, amire egykori kitalálói létrehozták,
és amit önmeghatározásként ma is hirdet: Ismeretterjesztő, kulturális
és művészeti lap. Nem tudom, hogy ez mennyiben függ a szerkesztőség - valljuk
be sokat változott - összetételétől, de a lapot jelenleg jegyző Szeri György
valószínűleg ezen célkitűzéseket tartja követendő értéknek.
A szokásosnál terjedelmesebb újság - úgy tűnik - felhagyott a direkt politizálással, és különféle köntösbe bújtatott személyeskedésekkel. Ez mindenképpen üdvözlendő! Már az előző szám is ehhez az irányhoz közelített. Természetsen ez nem jelenti azt, hogy feladta volna a szerkesztők sajátos világlátását, nézeteit, akár hazáról, politikáról, múltunk és jelenünk kérdéseiről van szó. Nem, ezek megfogalmazódnak, de úgy, hogy másokat nem sértenek. És ez így helyes! Az ismeretterjesztő cikkek sorát Soós József címerismertető vázlata kezdi. A terjedelem nem teszi lehetővé a témában való elmélyedést. Ugyancsak vázlat a laktanyatörténet, de gondolatébresztőnek, az utánajárást serkentő izelítőnek mindenképpen jók ezen írások. Mint ahogyan a Salgói vár bemutatása, a honlaptervezési útmutató, és Vályi Emőke két írása. Az emberi boldogszág, az optimizmus gyökereit és a boldogság lehetőségét kereső filozófiai fogantatású írások akár az irodalmi rovat részeként is megállnák a helyüket. Ha már az irodalomnál tartunk, egészen kiváló érett irodalmi művek olvashatók. és persze a kezdő költő szárnyplóbálgatásai is beférnek a lap profiljába. Hová is férne e szép feladat, mint egy helyi újság, helyi közönségnek szóló oldalaira. Az egy nemes küldetés, hogy a még most formálódó alkotókedvet megmutatva, és a szerző érzékelhetővé téve a közönség befogadását a publikálás nagyszerűségét, a jövőben jobb, érettebb írásokkal jelenhessen meg. Rendkívül aktuális témát boncolgat Vályi Huba. A fogyasztóvédelem hazai helyzete elszomorító, különösen akkor, ha maguk a fogyasztók nem akarják megvédeni saját érdekeiket. A jogszerű kiszolgálás, másutt a jogszerű intézkedés viselkedés elvárása nem kukacoskodás, felesleges kötözködés, hanem az európai lét része! Mindkét oldalról. Fogyasztő és kereskedő, ügyfél és hivatalnok között egyaránt. Szerepel a lapban Dr. Tóth Mária képviselővel készült riport. Azt hogy milyen elvek alapján sorolja a szerző a megszóllítandó képviselőket, nem tudom. Gondolom egyszer mindenkire sor kerül. Korábban a polgármester szólalt meg, most pedig egyik képviselő. Karakteres nyilatkozatával nem kell mindenkinek egyetérteni, mindenesetre jó megismerni minden ember szándékait, indítékait, ahhoz, hogy megítéljük, mit miért akar, és a cél eléréséhez jó irányokat választ-e. A Hajónapló című írást nem tudom hová tenni. Irodalomnak nem szánta szerzője, politikai tárcának pedig sem nem politikai, sem nem tárca. Nevezzük jóindulatúan esszének, néhány gondolat papírra vetésének. És nemcsak az nem derül ki, hogy "hány éves a kapitány" hanem az is talány marad, ki is az a titokzatos kormányos és ki a kapitány? Mert az - kivéve Fa Nándor magányos tengeri útjait - soha nem szokott azonos lenni. A dolog természetéből következően mindkettőnek más a feladata és másért kell felelnie. A lap megújuló profiljának elismerése mellett néhány kritikai észrevételt is kénytelen vagyok megfogalmazni. Nem tudom mi oka lehet a szerkesztőségnek a februári számban majd egész oldalt egy naptárnak szentelni. Farsang idején, amikor már mindenki beszerezte a szükséges ágendáját. Amúgy sem szokás a havilap oldalait kifüggeszteni és arra jegyzetelni. No de micsoda naptár! Évtelen és ünneptelen! Nincs rajta megjelölve sem március 15, sem május 1, vagy október 23, de az egyházi ünnepek is szürkén lapulnak meg a betűtengerben. Azt még csak-csak tudja az olvasó, hogy Karácsony mikorra esik, a Husvéton már törnie kell a fejét. Ha már hiányzott egy oldalnyi anyag, inkább a folytatásosnak igért művekből lehetett volna nagyobb szeleteket kanyarítani. No és az oldal tetején is diszonáns - már-már giccses - a Nagymagyrország térkép sarkába odabiggyesztett gyertyaláng, alatta pedig szózatunk kezdő szavai. "Hazádnak rendületlenül". Én elfogadom, hogy vannak akiket mélyen érint az ország területének megnyirbálása, és reményeik szerint szeretnék nagyobbnak látni a földet, amit hazaként magunkénak nevezünk. (Bár erre az európai megoldás nem a határok átszabása, hanem éppen eltüntetése.) Mondom, tiszteletben tartom, de a nemzet és a haza, más-más fogalom! A haza - akárhogyan is nézem - az államhatárokkal kürülvett ország. A Nemzet - így nagybetűvel - pedig az azon kívül élő magyarokat is magába foglaló lényegesen tágabb fogalom. Na mármost - mondaná egy fordulattal Váncsa István - aki a határokon kívül akar hazájához - nem az anyanemzethez, nem az "őshazához" - hű lenni, akkor kéremszépen, milyen hazához is legyen hű a magyar? Szóval ez - megengedem jóindulatú - képzavar. Érdemes átgondolni, mert a hasonló képek, jelképek könnyen más életet kezdenek élni, mint ahogyan azt a szerkesztő szándékolta. Még egy apró megjegyzés: Lehet, hogy sokaknak tetszik, engem zavar az apró betűk olvasását sokszor lehetetlenné tevő háttérkép. Kicsit tudatosabban vezetett tipográfiával talán lehetne más módját találni az illusztrációnak. Gratulálok a szerkesztőségnek, hogy kezdi megtalálni a vállalható önmagát, a nyilt és durva politizálás helyett a mértéktartóbb - bár nem értékrend nélküli - irodalmi, ismeretterjesztő, művészeti vonalhoz tér vissza. GiK
Ezennel új szolgáltatást vezetünk
be. Kipróbáljuk. Ha működik, és nem visszaélések lehetőségét jelenti egyeseknek
sokakkal szemben, megtartjuk! Egyes cikkekhez biztosítunk regisztráció
nélküli hozzászólási lehetőséget.
|
