HANGADÓ
2007. JÚNIUS 
Honismereti sorok
Kassák Lajos Drégelypalánkon
-
A Tarjáni Kassák Kör, Drégelypalánk község Önkormányzata és a Művelődési Ház rendezésében egy Kassák-Irodalmi Ankétot szervezetek a költő születésének 120. évfordulója tiszteletére.
    A Vasút utca 7. számú háznál – hol a költő számos nyarat eltöltött –, a Kassák emléktáblánál
tartott koszorúzási ünnepségen Pál József író, költő, a Tarjáni Kassák Kör alapító tagja mondott emlékbeszédet.
    A program a Teleházban folytatódott egy irodalmi ankéttal. A meghívott vendég Kiss Sándorné – az egykori „Munka-Kör” egyetlen élő tagja, volt. A vendéggel Tarnóczi László újságíró beszélgetett, s közreműködtek a Tarjáni Kassák Kör, valamint a Pódium Stúdió és a Vertich Színpad tagjai. A kilencvenkét éves Kiss Sándorné - Zsóka néni - meséjét hallgatva betekintést nyerhettünk a harmincas évek legendás korának világába. A szemtanú, idős kora ellenére rendkívül friss emlékezettel, bölcs értékítélettel tekintett vissza, s mai korban való naprakész jártasságát is igazolta.
     Fiatal korában barátságban volt Kassákkal, s az őt körülvevő számos irányból érkező társaság valamennyi tagjával. Jól ismerte a korában nem elég ismert,
s elismert József Attilát is. A “Munka Kör” egy baloldali indíttatású mozgalom volt, mely számos területen adott lehetőséget a közösségi és művészeti tevékenységre. Zsóka néni több alkalommal járt Rétságon is. Ő volt a hivatásos művészek fellépéseinek szervezője, s mint ilyen több alkalommal járt a rétsági laktanyában.
     Kassák Lajos egy patikussegéd apa és egy mosónő anya gyermekeként látta meg a napvilágot a felvidéki Érsekújváron. Bár szülei taníttatni akarták, szándékosan kibuktatta magát a gimnáziumból, hogy lakatosinasnak állhasson: vonzotta az anyag megmunkálhatóságának lehetősége, a kétkezi
munka. Szakmunkásként Budapesten keresett állást: Szinte folyamatosan munka nélkül tengödött s ekkor került kapcsolatba az akkori baloldallal: Hamarosan a Szociáldemokrata Párt tagja, majd szervezője lett.
    Hatalmas életművet hagyott maga után. Számos műfajban alkotott maradandót: író és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus, aki alkalmanként szakértelemmel szólt zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, fotóról. Folyóiratai
modern művészetünknek az európai kultúrával egyenrangút teremtő fórumai, kritikus történelmi
időkben őrizték és gyarapították a progresszív társadalmi és művészeti szellem alapvető értékeit. Szerteágazó munkássága alapján a hazai avantgárd vezéralakjának tekinthetjük.
     A Tanácsköztársaság bukása után 1919 végén Bécsbe emigrált. 1926-ig ott élt. Hazatérése
után az avantgárd terjesztése töltötte ki az életét. 1945 után az elsők között kapott Kossuth-díjat, a fordulat évét követően azonban elhallgattatták. A hatvanas évek elejétől kapcsolódhatott be újra a művészeti életbe. Újrafelfedezését nemzetközi szinten is párizsi kiállításának köszönhette.
Negyven évvel ezelőtt, 1967. július 22-én halt meg Budapesten.
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-