Balla Bianka: Kamilla
Anyácska
Forró nap sugára
Karját rétre nyújtja.
Kamilla anyácska
Újra magát szórja.
Ezernyi kamilla
Az ő fia, lánya.
Ápolja,dajkálja,
Mosolyog orcája.
Esőfelhők sírnak,
Bimbócskák nyílnak.
Virág felé fordulnak.
Balla Bianka: A ködmanók
Hajnali ködben
Semmit se látván,
Valami szökken,
Bárcsak láthatnám!
Valaki nevet,
Lehet, hogy manó,
Hozza a szelet,
Talán köd manó.
Jakubecz Lilla: Az én falum
Falum neve Bánk,
Valóban is kicsi ám.
Völgyben fekszik, megbújik,
Mégis nekem ez tetszik.
Templom tomya hirdeti,
Népe Istent szereti.
Egész héten megy a munka,
Vasámap megyünk a templomba.
Hogyha egy utcáján járok,
Mindenhol ismerőst látok,
Biztos vannak szebb helyek,
De én innen el sosem megyek.
Velki Péter: Karácsonykor
Karácsonykor az emberek ünnepelnek,
Karácsonyfa alá ajándékot tesznek,
Gyerek örül, anya sír,
Nem szomorú, hanem víg.
Ajándék ám lehet minden,
Sütemény is sok-sok kinccsel,
Lehet ám egy kicsi kocsi,
Vagy egy tábla finom csoki,
Mindegy az, csak szívből adják,
Fogadd el, ha neked adják.
Velki Péter: Az Élet
Az élet egy tánc, melyet sokáig járunk,
Ha kifáradunk, megpihenünk.
Lassan táncolni sem lesz kedvünk.
Nem tudunk majd énekelni
S a párunkkal kézen fogva táncba
menni,
Nein tudunk majd többet „lenni"!
Ennyi volt, és el kell menni.
Makkai Máté: Attila
Feldereng a dicső múlt regös dalán,
S Attila jár előttünk fehér lován.
Segítségül hívjuk most a szellemét,
Mert a vészben nem leljük egymás
kezét.
Ő miatta Kínában nagy fal épült,
S mint a rómaiaktól, mindenki megrémült.
De ki ne ijedne meg Isten ostorától,
Egy nagyon nagy hun hódítótól?
S te csak fakupából ittál,
De vendégeidnek aranytálcát adtál.
Fatrónon, csak fatrónon ültél,
S mégis rengeteg embert elbűvöltél.
Rabigában sínylődik szegény hazánk,
Hős Attila az égből, tekints le ránk!
Isten kardját forgatva vezesd hadunk,
Táltos király, indulj hát, veled
vagyunk!
