Jókai
Anna találkozójával nyílt meg az Ünnepi Könyvhét
A 76. alkalommal sorra kerülő Ünnepi
Könyvhét sok városban és - a hírek szerint a fővárosban is - gondot okozott
a rendezőknek. Anyagi, vagy más okok miatt nem készültek ugyanolyan ügybuzgalommal,
mint azt az elmúlt háromnegyed évszázadban tapasztalta a könyvszerető közönség.
Nem így
Rétságon, ahol a szervezők gondos előkészítő munkával remek könyvheti eseményekkel
lepték meg közönségüket. Az eseménysorozat megnyitójának - egyben a Nagy
Könyv mozgalom rendezvényének - szánták az ismert magyar író, Jókai Anna
író-olvasó találkozóját.
A programnak a
Városi Művelődési Központ és Könyvtár közelmúltban jelentős költséggel
felújított impozást helyiségegyüttese, az egykori "pódiumterem, társalgó"
adott otthont. A nagyszámú érdeklődére számítva a két helyiség egybenyitása
is szükséges volt a vendégek elhelyszésére.
Jókai Anna közvetlen
stílusban beszélt életútjáról, világnézetéről, elveiről, az irodalommal
kapcsolatos indíttatásáról és a literatúra szerepéről. Bár azt mondta,
nem műveiről akar szólni - hiszen azokat az olvasók biztosan ismerik -
elbeszélése során mégis bepillantást kapott a látogató egyes művek születésének
kulisszatitkaiba. Hallottuk, hogyan találkozott emberi sorsokkal, amelyek
könyvei megszületését érlelték meg.
A neves írónőt
több, kellemes meglepetés is érte. Elsőként Budai Zoltán művészi előadásban
tolmácsolta egyik versét, melyet már sokan, sok helyen sokféle értelmezésben
tártak a hallgatók elé. Az író bevallotta, neki is ez a kedvence, és ha
nem hangzott volna el úgy maga tervezte idézni bemutatkozása befejezéseképpen.
A követlező meglepetésként Végh József - az intézmény igazgatója - megajándékozta
a Rétság című helytörténeti kiadvány példányával. Majd a látogatók egy
csoportja köszöntötte vírággal a vendéget.
A bemutatkozással,
a feltett kérdésekre adott válaszokkal még nem ért véget az est, hanem
- ahogyan lenni szokott -, dedikáláshoz sorakoztak a résztvevők, akiknek
régebbi, és a helyszínen megvásárolt könyveit néhány kedves szó kíséretében
kézjegyével látta a Jókai Anna, örök emléket hagyva könyvben és lélekben
egyaránt.
Képriportunk
a bensőséges hangulatú ünnepi eseményt idézi.
GiK
|