|
|
|
|
|
 |
|
|
Megkésett újévi köszöntő (féle) Csak egy hónapja annak, hogy megkezdtük az új évet. Fogadalmaink, reményeink teljesülésében talán még hiszünk, most még megvalósíthatónak látszanak céljaink, de már kevésbé teljesülőnek gondoljuk a nemrég még oly sokszor elhangzott fráziskívánságokat: boldog, békés új esztendőt. Hisz az ünnepek fényeinek kihunytával kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy az új esztendő az elmúlt év folytatása, és annak eseményei, megoldatlan problémái tovább élnek. Ezen események, problémák – itthoni és külföldi – sorából mindössze négyet emelek ki, amelyek – meggyőződésem szerint – hatással lesznek 2005-re is. Hazaiak közül az első ilyen: a nyár végi kormányváltás. Egy kormányváltás önmagában nem különlegesség, hisz erre számos példát szolgáltat a világ. Számomra különlegességét az eseményt kiváltó ok magyarázata adta: a kormány saját teljesítményét, munkáját nem megfelelően tolmácsolta a választók – nem az állampolgárok! – felé. Az, hogy a gazdaság bajban van, az hogy az ország folyamatosan veszít vonzerejéből, hogy nő az eladósodás, hogy egyre több család megélhetése válik bizonytalanná, hogy magas az infláció, hogy reálkereset csökkenést kellett elszenvednie számos munkavállalónak még nem lett volna elegendő ok a kormányváltáshoz. Az, hogy a fenti tények ellenkezőjét csak gyengén, bátortalanul, egymásnak ellentmondva hallhattuk, és már-már elbizonytalanodtunk a szociálisan érzékeny, modern, európai kormány teljesítményét illetően, no ezt nem lehetett tovább tűrni. Változtatni kellett, lendületet kellett adni az országnak, hogy a 2005. év már boldog, békés legyen. Tehát most lendületben vagyunk, és némelyek abban a hiszemben, hogy minden szép és jó lesz. Csupán a nagyobb csalódás elkerülésének érdekében szeretném figyelmeztetni őket, hogy csupán a kormány és annak kommunikációja változott, a problémák, a gondok maradtak, és befolyásolói lesznek bizonyosan az új évnek. A második meghatározó hazai eseménynek a decemberi népszavazást tartom. A népszavazás számomra kettő alapvető tanulsággal járt: az első, hogy az állam folyamatosan hátrál alapvető kötelezettségei elől. Ma az egészségügy, holnap az oktatás, holnapután talán az ország védelme vagy a nyugellátás kerül sorra. A befektetői érdek a megtérülést tekinti, követendőnek, és kevésbé számol a kisember, a közösség vagy akár az ország érdekeivel is. Megteremthető-e a többség számára a mindennapok biztonsága magántőkéből? Nem hiszem. Orwell írta az Állatfarm c. regényében: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél”, és ez – sajnos – az embereknél sincs másként. 2005. – gyaníthatóan – ebben a viszonylatban is örököse lesz az előző évnek. A népszavazás másik tanulsága, hogy az európaiság és a nemzettudat nem egymást erősítő fogalmak, hogy az erkölcsiség nem befolyásoló tényező az anyagi, a fogyasztói szemlélettel szemben. Lehet-e boldog, békés, új esztendőt élnünk, ha ugyanakkor milliók reményeit söpörtük el, kifejezhető-e a békés, boldog, új esztendő megélésének vélt élménye milliókban vagy milliárdokban, hogy az emberi, nemzeti kapcsolatok tényleg csak pénzben mérhetőek? Az új esztendő, és az elkövetkező évek, boldog, békés megélésének egyik legfontosabb, hanem a legfontosabb feltétele, feladata az lesz, hogy választ adjunk a fenti kérdésekre, illetve hogy képesek legyünk erkölcsileg felnőni a XXI. század kihívásaihoz. A külföldi események sorából elsőnek az amerikai elnökválasztást emelem ki. A régi új elnök megválasztásával folytatódik az az amerikai politika, amely terrorista ellenes harcnak tünteti föl a megszállást, amely terroristának, lázadónak kiállt ki mindenkit, aki szemben áll ezzel a világuralmi politikával, legyen az akár saját hazájának védelmezője, és terrorista barátnak, a világbéke megbontójának minden olyan államot, amely nem áll ki ezen politika mellett. Mi pedig – a boldog, békés, új esztendő reményében – vállaljuk az ún. „katonai missziókat”. Most nem számít a pénz, hisz ha egy „barát” kér segítséget, akkor nem szokás anyagi kalkulációkat készíteni (kérem ne keverjék össze a barátot és a testvért!). Boldog, új évet tehát elnök úr, kedves katonák! A külföldi történések közül még a Dél-Ázsiában pusztító természeti katasztrófát említem meg. Ez a szörnyű esemény, amely sok ezer ember haláláért, sok ezer család szenvedéseiért, sok ezer túlélő nyomoráért felelős, olyan figyelmeztető jel (kell, hogy legyen) amely rá kell döbbentsen valamennyiünket emberi mivoltunkra. Arra, hogy mi CSAK emberek vagyunk, hogy mi MÉG – remélhetőleg – emberek vagyunk annak minden kötelezettségével, így a szolidaritással, a segítéssel, az együttérzéssel, a felelősséggel, a szeretettel stb. A boldog, békés, új esztendők megéléséhez ezt a figyelmeztetést ajánlatos, sőt szükséges figyelembe venni. 2005-öt írunk. Most még talán hiszünk fogadalmaink, reményeink teljesülésében. Adja Isten, hogy ne csalódjunk. Kedves Olvasó, boldog, békés, új évet kívánok. Babicz
István
|
|
|
|
|
|
|
|
|