Szent Iván napja a nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A tűz tisztító, gonoszűző erejébe vetett hit az alapja a Szent-Iván napi tűzugrás szokásának is. Ezt a napot most már hagyományosan, harmadik éve ünnepelték meg városunk zenekedvelő lakosai. A Civil Szervezetek Házában a Balassagyarmati Kamara Együttes nagy sikerű koncerttel örvendeztette meg a jelenlévőket. A hangverseny előtt felidéztük a Szent Iván nappal kapcsolatos népi szokásokat. A hagyományos tűzgyújtásról a 15. századtól vannak írásos emlékek. A tűzrevaló minden területen más és más volt.. Van ahol gallyakból, szalmából gyújtottak tüzet (Nógrád megyében is sok helyen), de van ahol zsúpszalmát, rőzsét, májusfát, gazt vagy szemetet égettek ekkor. A tüzet gyakran szabályos négyszög alakúra rakták. A tűz meggyújtásának és átugrásának szertartásos módjai voltak. A tűz átugrálása közben tréfásan bíztatták egymást és közben párosító-, kiházasító dalokat énekeltek. Ezek a dalok igencsak hosszúak voltak, ezért maradt meg az a mondás is, hogy „Hosszú, mint a szentiváni ének”. Az Ipoly menti változatokban csak egy párosító szöveg van:

Sütnivalót loptam,
Az utcára csaptam
Az egy ága vóna, Ficó Palyi vóna
Másik ága vóna, Kanyó Örzse vóna.