Megjelent A Spangár
kör antológiája
A
művelődési központunk egy évvel ezelőtt határozta el, hogy összefogja az
egész térségből mindazokat, akik az irodalmat nem csupán olvasóként élvezik,
hanem időnként tollat is ragadnak. Az irodalmi kör Spangár András nevét
vette fel. A neves irodalmár Nógrád községben született 1678-ban. Célkitűzésünk
abból állt, hogy a kör alapításán túl egy év alatt, a születésnapunknak
számítható költészet napjára egy antológiát adjunk ki tagjaink műveiből.
Tervünk megvalósult, hiszen a költészet ünnepén bemutathattuk nyomdafriss
kiadványunkat. Ez alkalommal adhattuk át a Spangár András díjat is, Dovák
B. József remek tűzzománc plakettjét. A díjat 2004-ben Ketykó István költő
nyerte el. Felhívásunkra 13 pályázat érkezett, s a bíráló bizottság az
ő műveit tartotta a legjobbnak. A Kaláka című internetes lap az alábbi
írással adta hírül az egész világnak az eseményt.
Üzenetek, vallomások, strófák
(A rétsági Spangár András Irodalmi
Kör antológiája)
Április 11-re, a Költészet Napjára
a Spangár András Irodalmi Kör egy antológiával jelentkezett az ilyenkor
szokásos, „tisztelgő” könyvek között. A kellemes fogású, külalakra nem
hivalkodó kötet a Spangár Kör eddigi alkotásainak válogatásából, illetve
a meghirdetett irodalmi pályázatra érkezett anyagból állt össze. Így történhetett
meg, hogy kellemesen „csalódhattunk”, mi spangárosok, ugyanis számunkra
eddig nem ismert alkotók is jelentkeztek műveikkel. Megismerhettük például
Cegléd József egyéni prózáját, ami hétköznapi életünk, emberi kapcsolataink,
tulajdonságaink, cselekedeteink visszásságait groteszk, ironikus módon,
de irodalmian, sőt már-már „tragikusan figurázza” ki. Valóban ilyenek
lennénk? Valóban ilyenek vagyunk! Megismerhettük az alkotói álmokkal álmodó
Major Boglárkát és Szájbely Zsoltot, akik reményeink szerint még jelentkeznek
más verseikkel is, a Kör tapasztaltabb alkotóinak véleményét kérve. A Kalákán
már bemutatott Spangár Körösök igen jó, erős anyagot hoztak össze a pályázatra,
így egymást is sikerült meglepni egy-egy új verssel, egy-egy új gondolattal.
Ketykó István verseiben a
tőle megszokott magas színvonalon, tartalmas, magvas gondolataival ismét
„megdöngette” a „lét kapuit”. Fölösleges lenne bizonygatni emberségét.
Ha olvassuk, látjuk: Ketykó kiforrott, letisztult sorai olyanok,
akár egy jófajta bor. Kortyolni, élvezni kell újra és újra. Majnik László
a már megismert stílusban, zene nélkül „sírta el” lelkének fiatalon megszenvedett
tapasztalásait, bízva a „rakenroll” szabadító hatásában. Szávai Attila
ismét rendkívüli mondataival, hasonlataival bűvöli el olvasóit, megcsillantva
tehetségének új arcát is a közölt prózájával, ami már-már szinte vers.
Hörömpő Gergely szelíd szép szavai megismertetik velünk a világot egy olyan
szemmel nézve, ami minden pillanatban az Istent fürkészi. Topolcsik
Imréné Margitka versei akár egy rózsacsokor. Szépek, üdék, színesek, de
ha nem vigyázunk eléggé, bizony a tüskéinek hegyes szúrásait is megismerhetjük.
S ha megismertük, vérünk is kicsordul. Szomorú? Így természetes. Fedor
Norbert az írást „öngyógyításként” éli meg. Nem tud semmi másra gondolni,
„csak” a szerelemre, „csak” a társra, „csak” a bolond világra, „csak” a
harmat tisztaságra. Szimpatikus? Több annál. Horváth Anna ismét „nehezeket”
kérdez. Korából adódik. S közben fiatalsága hanyag stílusában üzeni a világnak,
„nem fogok betörni”. Úgy legyen! Majnik Tamás Fanninak szeretné kimondani
a kimondatlan szavakat, s hamar ráébredt, hogy „nincs ki leállítsa a világ
forgását”. Szavaival ő is fenntartja az állandó körforgást, s jazzt hallgatva
„bámul a fejében őrzött Fanni képére”. Tehet mást? Talán. De minek, ha
a szerelmet megtalálta? Önmagamról nem ildomos beszélnem, de remélem verseimmel
sikerült legalább a szándékaimat átadni az olvasóknak. A méltatás végére
hagytam Szunyogh Pált, aki számomra a legnagyobb élményt adta mostani verseivel.
Megdöbbentő számomra Szunyogh kifejezőereje, verseinek gondossága és „életszaga”,
a hihetetlen beleérző- és átélő-képessége, hasonlatainak, témáinak frissessége,
képeinek szellemessége, tehetségének természetessége. Álruhás király ő,
örüljünk, ha találkozunk vele, vagy verseivel! A kötetet Vargáné Fidel
Ágota fotói díszítik. Akár a képversek. Olyanok.
Mindezt az anyagot nagy tapasztalattal
összerendezte Végh József, a művelődési ház igazgatója, akinek velünk együtt
nagy örömet jelentett ez a munka. Köszönet illeti Varga Nándorné Julika
munkáját is, hiszen a háttérben, csendesen végzett tevékenysége nélkül
nem jöhetett volna létre „időre” a „mű”.
Végül, hogy irodalom nélkül ne maradjunk,
idézek egy Szunyogh verset:
Szunyogh Pál:
Vállam ködmönmelegén felejti…
Kíméletlen lassúsággal hintáznak a
sorompók
-zúzmarás kötőtűk a pirkadat ujjai
között
ónszürke motringjaiból ereszti rá
a köd
a várakozás foszladt, tünékeny fonalát
a villanyoszlopot rögtön magára hagyják
a fények
eltűnnek a tuják norvégmintás árnyai
a bőrbeteg falakról
végigkrákog a peronon egy másnapos
kalauz
zsebében papírpénz helyett ki nem
váltott vények
kíméletlen lassúsággal himbálódzik
a padon egy részeg
-majd érkezik az asszony – érdeklődő
szemű hajnal
két gyerekét hajtja – a harmadikat
tereli
s pillantását vállam ködmönmelegén
felejti
mellékpályára irányított félretett
szerelvény-bánatok
súlya alatt durva talpfák bordái
repednek
-ki nem váltott évek- elírt menetrend-élet
csak futunk; soha nem találkozó sínek-
örök párhuzamok
|